Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

2. füzet - Domokos Miklós: A statikus összesítő vízgazdálkodási mérleg számítása időben ingadozó vízigény esetén

Vízügyi Közlemények IJOGV. évfolyam 1992. évi 2. füzet A STATIKUS ÖSSZESÍTŐ VÍZGAZDÁLKODÁSI MÉRLEG SZÁMÍTÁSA IDŐBEN INGADOZÓ VÍZIGÉNY ESETÉN A vízkészlet-gazdálkodási döntés-előkészítés legegyszerűbb munkaeszköze: a statikus - vagyis „befagyasztott" vízgazdálkodás-fejlesztési szintet, tehát időben változatlan várhatóértékű vízigényt feltételező - összesítő vízmérleg, amelyet a magyarországi gyakorlat három évtized óta változatlan metodikával alkalmaz. A statikus összesítő vízmérleg mennyiségi oldalának azt a változatát, amely - további munkahipotézisként - azzal a közelítéssel él, hogy az antropogén vízmérleg-elemeknek és ezzel a „vízigény" elnevezésű vízmérleg-karnak nincs sztochasztikus összetevője (tehát az utóbbi 1 éves periódusú periodikus lépcsős függvénnyel helyettesíthető), elméleti-módszertani szempontból korábbi tanulmányom (Domokos 1989) tárgyalja, amely arra is rámutat, hogy az. utóbbi közelítés „a bemutatott módszertan leginkább támadható pontja" . Továbbra is a mérleg mennyiségi oldalára szorítkozva arra a kérdésre keresünk választ, hogy milyen módon szerkeszthető statikus összesítő vízmérleg nem állandó, hanem valamely - továbbra is „befagyasztott" - várhatóérték körül időben ingadozó értékű vízigény-kar esetében, figyelembe véve az időben ingadozó értékű vízigény-kar és a vízkészlet-kar közötti „együttjárás" különböző lehetséges eseteit. A vízmérleg vízigény-karjának ingadozására ill. a vízkészlet-karral való együttjárására vonatkozó tüzetesebb vizsgálódás előtt célszerű átgondolnunk, hogy a vízigény-kart hogyan értelmezik a mindennapi gyakorlatban és hogy ez az értelmezés mennyire közelítheti meg a kívánatos pontosságot. Vizsgálódásunkhoz abból az alapvető követelményből ill. törekvésből kell kiindulnunk, hogy a vízgyűjtőterületre vonatkozó összesítő vízmérleg vízigény-karját megtestesítő I(t) időfüggvény általában a vízgyűjtő belsejében, ill. határán elhelyezkedő - meglévő és tervezett - vízhasználatok vízkészlet-fogyasztó hatásainak a vízgyűjtő záró (kifolyási) szelvényében érzékelhető - tehát mintegy с szelvényre redukált - eredő hatását fejezze ki. Ezzel a követelménnyel szemben a jelenlegi gyakorlatban - annak lehető legdurvább közelítéseként - valamely vízgyűjtő összesítő vízmérlegének felállításakor vízigénykarként a vízgyűjtőn működő minden egyes vízhasználó egyetlen konstans számmal jellemzett vízigényének összegét vesszük figyelembe (ahol m a vízgyűjtőn működő vízhasználók száma): DR. DOMOKOS MIKLÓS I. Az összesítő vízmérleg vízigény-karjának értelmezése m (1) i = 1 Л kézirat érkezett: 1990. XI. 12. I)r. Domokos Miklós oki. mérnök, oki. alk. matematikus, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Hidrológiai Intézetének tudományos főmunkatársa.