Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

2. füzet - Schiller, Heinz: Elkészült a Majna-Duna víziút

136 Schiller, Heinz Az ügyfelek által fizetett fenti átlagos árak persze nem azonosak a nemzetgazdasági összköltségekkel, mivel az egyes ágazatokat - különféle okokból más és más mértékben terhelik a közlekedési utak létesítési és fenntartási költségei. Az államvasutak esetében az útköltségek teljes egészükben a már régóta deficites mérlegben jelennek meg, a belvízi hajózást és a közúti áruforgalmat ez a költséghányad - járulékok és illetékek alakjában - csak (kisebb) részben terheli. Azokon a szakaszokon, amelyeken a vasút a hajózással versenyez, a vasút kivételes tarifák és különleges megállapodások keretében a tömegáru-szállításra egészen 50%-ig terjedő díjkedvezményt ad. A szállítási ágazatokat összehasonlításakor a költségeken kívül egyéb tényezőket (idő, balesetveszély, tárolási igény stb.) is figyelembe kell venni. Az erős konkurrencia ugyanis a minden lehetséges módon való költségmegtakarításra ösztönöz. A drága raktározás miatt a vállalatok igyekeznek a raktározási igényt csökkenteni, ill. áthelyezni, például úgy, hogy a forgalomban levő árutömeget megfelelő időtervezéssel (mozgó) raktárakként kezelik. A szállítási ágazatok összehasonlításának további szempontjai még: a környezetkímélés és az energiaigény. Az NSZK-ban 1991-ben (a volt NDK-t leszámítva) az egyes szállítási ágazatok áruforgalma a következőképpen oszlott meg: belvízi hajózás 19,9% vasút 23,1%, közút 52,6%, olaj távvezeték 4,4%. Már régóta vitatkoznak azon, hogy az előreláthatóan növekvő áruszállítás ágazatok közötti megoszlását milyen irányban kell és lehet befolyásolni. A vita során egyre nagyobb hangsúlyt kap az az igény, hogy az utakat ne terheljék tovább, sőt tehermentesítsék. A fenti adatok és szempontok bizonyítják, hogy a belvízi hajózásnak az áruszállításban jelentős a részesedése, és hogy e részesedésnek inkább növelése, mintsem korlátozása lenne kívánatos a jövőben. 7. A mű környezetbe illesztése Az RMB AG. mindig is törekedett arra, hogy létesítményeit a környezettel összhangban igényesen alakítsa ki, és alkalmas növények telepítésével a tájba, a természeti környezetbe beillessze. A környezeti kérdéseknek az utóbbi két évtizedben bekövetkezett nagymértékű tudatosodása miatt a szükséges engedélyezéseket megelőző egyre hosszadalmasabb jogi eljárásokban egyre nagyobb szerepet játszanak az ökológiai és a tájalakítás kérdései. Először, 1974-ben, a Regensburg és Kelheim közötti Duna-szakaszra készültek táj-tervek. Ma viszont már igen terjedelmes, több tenyészidőszakra is kiterjedő ökológiai állomány-felvételekre van szükség, mind a létesítés előtt, mind pedig annak befejezése után. Az ökológiai szempontból igényelt beavatkozások költségei állandóan nőnek. A sűrű népességű NSZK-ban az egykori természeti táj igen sok változáson esett át s e beavatkozások gyakoriságának növekedésével most már elérte azt az állapotot, amikor az - amúgyis magától értetődő műszaki optimalizálás mellett a létesítmények ökológiai beillesztése, sőt akár optimalizálása is szükségszerűvé vált.