Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

2. füzet - Schiller, Heinz: Elkészült a Majna-Duna víziút

Elkészült a Majna-Duna víziül 133 szélesség tartozik. A régebbi csatornákkal szembeni eltérést nem csak a keresztszel­vény megnövekedése, hanem a laposabb, 1:3 hajlású rézsűk is jelentik, amelyek csök­kentik a partfelületek igénybevételét (4. ábra). A Bambergtől délre létesült első csatornaszakaszok kiépítése után a modellkí­sérletek eredményeit a természetben 1:1 méretarányban is felülvizsgálták. A kismin­ta- és természeti kísérletek eredményei kiválóan egyeztek egymással. Egyes korlátozott hosszúságú csatornaszakaszokon, továbbra is Л : Aj- — 7,4-es viszonyszám mellett, függőleges partfalak közötti 43 m-es víztükör-szélességet irá­nyoztak elő (4. ábra). A Majna-Duna-csatorna kiépítése а IV. osztályú víziút szabványának felel meg. Ez az 1350 t teherbírású, ún. Európahajók mellett a nagyméretű, motoros áruszállító hajók és kéttagú uszály-tolatmányok alkalmazását 11,40 m szélességig, 185 m hosz­szúságig és 33001 hordképességig teszi lehetővé. A tolatmányok találkozása és előzé­se szempontjából a csatorna kanyarulati sugarainak van még döntő jelentősége. A zsilipek szélessége 12 m, hasznos hossza pedig 190 m. így egy-egy tolatmányt egyszer­re képesek átzsilipelni. A csatorna burkolatának az a feladata, hogy a visszaáramló hullám energiáját a rézsűhajlás és az érdesség segítségével megsemmisítse s ezzel a csatorna partját a rombolástól megvédje, a szigetelésnek az a feladata, hogy a vizet megtartsa a csatorna medrében. A csatornát minden olyan szakaszon szigetelték, ahol vízszintje meghalad­ja a környező terület talajvízszintjét. Szigetelőanyagként, két rövid szakasz kivételé­vel, a 0,06 m-es finom aszfaltbetonréteg alkalmazása bizonyult a gazdaságilag és műsza­kileg optimális megoldásnak Ha a horgony-kísérletek szerint szükséges volt, akkor a 0,70 m vastag, földből és kőhulladékból készült védőréteget egy 0,10 m-es durva asz­faltbetonréteggel is biztosították. Bamberg közelében egy rövid szakaszt Hydraton­nal (agyag, homok, kavics, vízüveg és szóda keverékével), az Altmühl egyik szakaszát pedig a Heimo-eljárással (föld és kő, cement és egy Culminal nevű, az élelmi­szerekben is előforduló környezetbarát vegyszer vegyülékével) szigetelték. 5.3. A zsilipek A Majna Bambergnél 175 m-rel, a Duna Kelheimnél pedig 68 m-rel mélyebben van, mint a csatorna csúcsgörbéje, a csatorna által 171 km hosszon áthidalandó teljes szintkülönbség tehát 243 km. Az erre szolgáló 16 zsilip közül (1. ábra) csak 3 létesült folyómederben. Egyikük, 5,3 m-es duzzasztási magassággal, a Regnitzen, a másik kettő, egyenként 8,4 m-es duz­zasztási magassággal, az Altmühlön található. E három duzzasztó bögéinek összes hossza 37,4 km. A fennmaradó 13 zsilip víztakarékos kialakítású: a zsilipkamrák mel­lett 3-3, teraszszerűen elhelyezkedő takarékmedence a normális zsiliphez képest kb. 60%-os vízmegtakarítást tesz lehetővé. A nagy szintkülönbség és az a követelmény, hogy azt minél kevesebb bögével kell áthidalni, különleges műszaki feladatot jelentett. A duzzasztók számának csökkenté­se iránti igény már a Bamberg és Nürnberg közötti szakaszon is két, egyenként 18,3 m-es duzzasztási magasságú vízlépcsőt eredményezett (Erlangennél és Kriegenbrun­nál). Ezek töltő- és ürítőrendszerét úgy kellett kialakítani, hogy-a hajók torlódásá­nak elkerülése érdekében -e magas duzzasztókban is kb. ugyanannyi ideig tartson az átzsilipelés, mint a Majna és a Duna kisebb duzzasztási magasságú vízlépcsőinél. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom