Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A Duna-Majna hajózócsatorna 109 kaszán (1. ábra) saját vízhozama nincs - állóvizű csatorna -, ezért ezen a szakaszon a töltővízzel való takarékosság céljából takarékmedencés hajózsilipet alkalmaztak. Ezzel a módszerrel a telt zsilipkamra vízmennyiségének 60%-a takarékmedencékbe üríthető, majd töltéskor onnan ismét felhasználható (Mosonyi 1991). A zsilipkamrák töltése-ürítése fenékcsatornákon keresztül történik, aminek kismintavizsgálatát Karlsruheben, a Theodor Rhebock laboratóriumban Mosonyi professzor irányításával végezték (

Wasserwirtschaft 1988). A hajózsilipek méreteit az eckersmühleni hajózsilip (1. ábra) fontosabb adataival kívánom bemutatni: töltési magasság 24,67 m zsilipkamra hossza 190 m zsilipkamra szélessége 12 m küszöbmélység 4 m zsilipkamra legnagyobb magassága 39,67 m földkiemelés 850 000 m

3 feltöltés 1 015 000 m

3 szerkezeti beton 205 OOOrn

3 betonacél 16 000 t zsilipkapuk, elzárások 2141 üzemi vízmennyiség 60 OOOrn

3 vízveszteség 20 000 m

3 töltési-ürítési idő 15-16 perc vízszint emelkedése a zsilipkamrában töltéskor 1,54 m/perc vízszint sülyedése a zsilipkamrában ürítéskor 1,62 m/perc A legnagyobb áramlási sebesség a takarékmedencében 8 m s"

1 A legnagyobb áramlási sebesség a töltőcsatornában 5,4 m s"

1 A hajózócsatorna 72 km-es szakasza Bamberg-Nürnberg között 1972 óta üzemel (Nagy 1983). 1972 óta 8 hajózsilipet és 76 km hajózócsatornát építettek, az utolsó hajózsilipet és 23 km hosszú szakaszt 1992 júniusáig fejezik be. A 171 km hosszú csatornán 134 keresztezési műtárgy (híd, aluljáró, áteresz) és 7 csatornahíd épült. A teljes hajózócsatorna átadása után a víziút használatáért fizetni kell, aminek részletein most dolgoznak. A Majna-Duna víziút legmagasabb bögéjét, az ún. gerinctartályt a hilpoltstcini és bachhauseni (1. ábra) hajózsilip zárja le. A.?. ábrán a hilpoltstcini zsilipkamrát, ill. a hajózsilip takarékmcdencéit a 4. ábrán mutatom be. A csatorna két, szerkezetileg újszerűen kialakított gyalogjáró hídja az essingi faszerkezetű (5. ábra) és a kelheimi alaprajzilag félkör ívű, csak az ív belső oldalán felfüggesztett (6. ábra) hídja a tájba illeszkedés és a hangulatos megoldás példája. A 7. ábra az építés alatti vohburgi duzzasztó-vízerőtelep-csónakzsilipet mutatja. Összességében a szeminárium a kitűzött célját elérte, a delegáció tagjai személyes élményként láthatták és tapasztalhatták, hogy a kedvező természeti adottságokat ebben az esetben a lehetőségként létező Rajna-Duna közötti víziút összekötésének adottságát, és a vízenergiát - mérnöki létesítményekkel úgy is lehet hasznosítani, hogy azokkal kárt nem okozunk (Mosonyi 1989), az eredeti tájképet el nem rontjuk, sőt esetenként azt hangulatosabbá is tehetjük.