Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

2. füzet - Pálfai Imre: Széchenyi és a Tisza-szabályozás

Széchenyi és a Tisza-szabályozás 105 Tisza-völgy rendezéséi illetőleg' címmel 1846. januárjában már meg is jelent, így azt a tiszai társulatok pesti alakuló küldöttgyűlésén a jelenlévőknek át tudta adni. Széchenyi e művében kifejti, hogy Tisza-völgy alatt a Tisza teljes vízrendszerét érti, és a javítást is ennek megfelelően az egész hatalmas vízszerkezet legkedvezőbb szempontja szerint kell felfogni. A Tisza-völgy rendezését illetőleg a következő nehézségeket látja: „7szőr Roppant vízmennyiség. 2szor Aránylag felette csekély eset. 3szor Jobbadán alacsony partvidék. 4szer Vásárhiány, melly miatt nem adhatni el a fölöslegest. 5ször Dologtalanság, ószor Földnek csekély becse. 7szer Paradicsomi egyszerűség. 8szor Egymás ellen álló érdek; és 9szer Tán, de csak tán, népesedés híja ". Jól látta, hogy ennyi baj gyökeres orvoslására a „vízmérnöki ügyesség" a parti lakosok vállvető lelkesedése és a kormány támogatása nélkül kevés lenne. A múlhatatlan együttmunkálkodást kívánó tényezőket a következőképp sorolja: „Iször Kimerítő mérnöki terv. 2szor Lehető legnagyobb egység ezen tervnek alkalmazásában; és e szerint 3szor Egy parancsoló és számos szótfogadó. 4szer Kész Cassa. 5ször Mindig éber és szorosan egybehangzó felvigyázat a végbevitt jó karbani tartására". Széchenyi - amint a nehézségek fölsorolásában is látszik - nem szorítkozott csak a közvetlen műszaki-gazdasági kérdésekre, hanem mélyebb elemzésekből kiindulva társadalmi összefüggéseket és politikai megoldásokat is keresett. Eszmetöredékeivel végeredményben a polgári fejlődés perspektíváit akarta kibontakoztatni. A földek becsének emelésével kapcsolatban pl. így ír: „olly roppant munka sikeres véghezvitelére, mint a Tisza völgyének rendezése és kertté varázslása volna, az egész magyar alkotványi vázolatnak kitisztítása, ez egyetemes nemzetre kiterjesztése és némiekben tökéletes újjáalakítása szükséges." Az 1846. január 19-én megnyílt pesti naggyűlésen kimondták a Tiszavölgyi Társulat megalakulását, megválasztották központi válaszmányát és - Vásárhelyi Pál személyében - műszaki vezetőjét, megszövegezték a társulat alapokmányát, a Széchenyi elgondolásain alapuló „Szerződvény"-1. Ebben a résztvevők kötelezettséget vállaltak a költségek rájuk eső részének fedezésére, a később kidolgozandó költségvetési kulcs szerint. Figyelemreméltó, hogy a Tisza-völgy szabályozásának fogalmába a Tisza és mellékfolyóinak, valamint az általuk okozott mocsárok és kiöntések rendezésén kívül az egész Tisza-völgyi vízszerkezet bárminemű hasznosítását is belefoglalták. A Tiszavölgyi Társulat alapdokumentumait Széchenyi azonnal bemutatta a nádornak, és február folyamán emlékirattal az uralkodó elé terjesztette. Ebben a költségek meghitelezését a következőképp indokolja: ,A kérdéses szabályozás előirányzott költségei 6 milliót tesznek ki. Ezzel szemben 2-3 millió hektár túlnyomórészt legjobb minőségű talajt nyernénk, úgy hogy a költségekhez képest a várható nyereség a legragyogóbb arányt mutatja...a kormány...véleményem szerint habozás nélkül jelentse ki, hogy kölcsönözni óhajtja a szükséges 6 milliót". Széchenyi - az uralkodó biztosabb megnyerésére - politikai érveket is fölhoz. Előrevetíti, hogy ha határozatlan szavakkal és üres kezekkel jelenik meg a sokat váró és bizalomteljesen reménykedő érdekeltek körében, akkor mindazok az „anarchikus szédelgések", melyek Magyarországot már a legproblematikusabb helyzetbe sodorták, a csúcspontra fognak hágni. Széchenyi nagy energiával és utánajárással, a legmagasabb rangú vezető politikusokkal és bankárokkal tárgyalva, megszerezte a munkálatok megkezdéséhez szükséges pénzt. Sikeres tárgyalásainak egyik lényeges vezérmotívuma volt az árvízmentesítés és a mederszabályozás elválaszthatatlan műszaki egységének hang-