Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

93 Könyvismertetés sa a lefolyásba és a csatonahálózatban leülepedő anyagok oldalba kerülése). A szennyvíztisztító telepek véges kapacitása miatt, a befogadó védelme érdekében ezért különböző intézkedések szükségesek (pl. csapadékvíz ülepítése, tározása), melyekről szintén olvashatunk a könyvben. A korszerű csatornázási szemlélet értelmében, a hálózati és telepi létesítmények jobb kihasználása érdekében is, törekedni kell mind a lefolyás volumenének, mind a kialakuló csúcsvízhozamoknak a csökkentésére. A szabályozás történhet a keletkezés helyén (felvízi szabályozás), a csatornahálózat valamely pontján ill. a szennyvíztisztító telepen vagy a befogadóba vezetés helyén. A lefolyás csökkentése többnyire beszivárogtatással, míg a kiegyenlítés különböző tározómedencékkel történik. Utóbbinak a leülepedés miatt jótékony hatása van a vízminőségre is. A könyvből ismerhetjük azátfolyásos-, a túlfolyásos és az ülepítő tározómedencék működési elvét, hidrológiai-hidraulikai méretezését, továbbá olyan műtárgyakat is, mint a tározócsatornák, a csatornafenéklépcsőknél kialakított medence és egy speciális, olaj szeparálására kialakított tározó. Részletesen olvashatunk a tározóterekből történő elfolyás szabályozó berendezéseiről, a különböző megoldásokról. Kiválasztásukat jól áttekinthető táblázat segíti. A szerző korszerű példákat is bemutat csapadékvíz-tározók alkalmazására. A tározómcdencék szabályozása rövididejű csapadékelőrejelzés és a lefolyás modellezése útján történhet. Adott esetben szennyezőanyag-modell futtatására is sor kerülhet. A szennyezőanyag eltávolítás szempontjából fontos tényező a keverékszennyvíz, vagy csapadékvíz tartózkodási ideje a tározóban. Ennek elméleti jellemzésével is foglalkozik a szerző. A tározómcdencék méretezése számos egyszerűsítésen alapul. Az ezzel kapcsolatos kritikai megjegyzéseket (túlfolyásos mendecék esetére) német forrás alapján ismerhetjük meg. Olvashatunk továbbá a tározómedencék célszerű kialakításáról (alaprajz, hozzáfolyás, fenékkiképzés, stb.), a medencék tisztítási módszereiről és az eddig szerzett üzemelési tapasztalatokról is. Érdekes svédországi példát láthatunk a befogadóba vezetés helyén történő elfolyás kiegyenlítésére. A tározótérfogatot maga a befogadó tó biztosítja, úszó pontonokra függesztett, műanyag függönyökkel lehatárolva. A fejlett ipari országok számos nagyvárosában jelentősen csökkent a talajvíztükör szintje a vízzáró felületi arányok megnövekedése és a csatornázás magas foka következményeként. A probléma megoldása érdekében (és egyben a csatornázási rendszerek tehermentesítése érdekében is) került előtérbe a csapadékvíznek a keletkezés helyén történő elhelyezése, beszivárogtatása. A beszivárogtatás elve és gyakorlata, mint a „felvízi szabályozás" eleme kap helyet Öllős Géza könyvében, német és svéd példák alapján, melyek tanulságosak lehetnek a hazai, felzárkózó jellegű (és erősen korlátozott anyagi lehetőségekkel rendelkező) csatornázási gyakorlat számára. A szennyvíz aerob állapotának fenntartása a hálózat mentén kielégítő mennyiségű oldott oxigént igényel. Az oldott oxigén szerepével, a vele kapcsolatos folyamatokkal külön fejezet foglalkozik a könyvben. Ebben többek között szó van az oxigénabszorpcióról, a nedvességtartalom alakulásáról a csatorna légterében, szag- és korrózió elleni védekezésről.