Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXllI. évfolyam 1991. évi 1. füzet A MUSKINGUM-MÓDSZER ELLENTMONDÁSAINAK VIZSGÁLATA SZILÁGYI JÓZSEF A Muskingum-módszerrel való előrejelzések során gyakran kapunk negatív vízhozamokat, illetve a © súlyozóparaméterre negatív értéket. A gyakorlati előrejelzéseink során vizsgáltuk egyrészt, hogy ez a negatív érték miképp küszöbölhető ki, másrészt, hogy miért a negatív súlyozóparaméterrel kapjuk a legpontosabb előrejelzéseket. 1. A hagyományos Muskingum-módszer A hagyományos Muskingum-módszer (Koussis 1978, 1980, Ponce-Yevjevich 1978, Dooge-Strupcewsky-Napiorkowski 1982) szerint egy adott folyószakaszon adott időpontban tározódott vízmennyiség a v = K(QQ

su

p+(l-e)Q

in

f) (1) összefüggéssel becsülhető, ahol V - az illető folyószakaszon tározódott vízmennyiség egy adott időpontban (m^); К - a tározási paraméter, azt az időt adja meg ami átlagosan szükséges ahhoz, hogy a folyó valamely felső szelvényében mért vízhozam elérjen egy alsóbb szelvényhez (s, vagy h); в -a súlyozóparaméter (elméletileg 0< в <1), (-); Qsup- a felső szelvény vízhozama t időpontban ("m

3 .s

1); Qinf - az alsó szelvény vízhozama t időpontban (m~ л"

1). A tározás időbeli változására írhatjuk: ^- = Qsu

P-Q,nf (2) A (2)-be behelyettesítve (l)-et, majd integrálva kapjuk: "I%Qsu

P{t) (3) ahol Qo = Qsup (0) = Q

ln

( (0) (4) a kezdeti feltételezett permanens állapot vízhozama, és x - az integrálási időállandó (Chang Singer - Koussis 1983). A könnyebb áttekinthetőség kedvéért anélkül, hogy ezzel veszítenénk a megolA kézirat érkezett: 1990. VI. 8. Szilágyi József oki. hidrológus-metcorológus, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (Vl'lUKI, Budapcst)Hidrológiai Intézetének tudományos segédmunkatársa.