Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

1. füzet - Török László: A szűrőöblítés hidraulikája

54 Góg Imre Tavasszal - a vetések idején - szüneteltek e munkák, de április 20-tól ismét folytatódtak. A csatorna- és töltésépítési munkákat végző Csanád és Békés megyei kubikosok a munkaterület közelében éltek, félig a földben, félig fölötte, gallyakkal, gyeppel rakott tetőkkel készült kunyhókban. Az új nyomvonalon megkezdett csatornaásási munka a Gyula és Gyulavári közti határtól, a régi medertói kiindulva kezdődött, és 7 500 m hosszú egyenessel jutott el Szanazugig. Az akkori időben ez a csatornaszakasz, a „gyulai nagycsatorna" nevet kapta. Szanazugnál megtört a csatorna vonala és újabb, 12 100 m hosszú egyenessel csatlakozott Békésnél az 1346 m hosszú, úgynevezett „Vashalmi-kanyar" felső végéhez. (A Kettős- és Hármas-Körös mederátvágások megszámozásakor ez az átvágás kapta az 53-as számot.) Az összesen 19600 m hosszú „Gyula-békési-nagycsatorna" 4 öl (7,58 m) fenékszélességgel, az 1855. szeptember havi legalacsonyabb vízállásig érő mélységig ért. A töltések egymástól 50 öl (94,80 m) távolságra épültek (3. ábra). Koronaszélességük