Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)
3-4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
A F első-Duna és a szigetközi mellékágak vízminősége 321 - A tavaszi hónapokban a Dunán a vízhozamtól függetlenül kialakul egy népesség maximum, aminek csak a nagyságát befolyásolja - a híguláson keresztül - a vízmennyiség. Ilyenkor az algaállomány fejlődésében - feltehetően - nagyobb súlya van a víz- és levegő felmelegedésének és napsütéses órák számának, a fényintenzitás növekedésének; - 1000-2000 m 3 s" 1 tartományban a trofitás fokozata eléri az eu-politrofikus szintet (klorofill-a 100 mg m~ 3 felett, 1984, 1985 tavaszán); - közepesnél nagyobb 3-4000 m 3 s _ 1 vízhozam tartományig eutrofikus szint jellemző (50-100 mg m" 3 klorofill-a); - közepesnél nagyobb változatlan vízhozamok esetén kis hurokgörbe alakul ki (1986); - tartós kisvíz után változó, majd áradó vízjárásnál kettőnél több hurokgörbe (1985, 1988) jelentkezik; - áradó, nagyvizes időszakban csak rövid ideig (pár nap) eutrofikus, 1-2 hurok (1987) jellemző. - A nyári hónapokban a Duna vegetációjának kifejlődését, nagyságát a csapadékon keresztül a vízjárás nagyobb súllyal befolyásolja. Pl. egy erős zápor a folyó felső vízgyűjtőjén már elegendő ahhoz, hogy a folyó hordalékviszonyai, ezáltal a víztest fényviszonyai megváltozzanak és így a sérülékenyebb algaállomány károsodjon. A nyári hurokgörbék a folyóvízi plankton állomány nagyságának dinamikus változását jól szemléltetik: - eutrofikus állapot csak tartósan közepes vagy annál kisebb vízhozamnál alakulhat ki (1983, 1985, 1986, 1988); - az 1984., 1987. év nyarát csapadékos időjárás és erősen ingadozó vízjárás jellemezte, a nyár első hetét követően már nem is vált eutrofikussá a folyó vize. 2. A Felső-Duna mellékágrendszerének vizsgálata Az 1988. évben a hullámtéri vízpótló rendszer nyomvonalának kiépítése folytatódott, befejezték a dunaremetei ág alsó szakaszának kotrását és teljes lezárását a Duna főága felől. A Duna vízjárásának eredményeként 1988. évben a mellékágrendszerek vízellátása is kedvezően alakult-, tavasszal friss vízzel teltek fel, júniusban, szeptemberben átöblítódtek és csak októberre csökkent le annyira a vízszint a főágban, hogy a mellékágak is jelentősen leapadtak, vizük elszivárgott. Mintavételeink idején a mellékágrendszerek vízszállítására a feltöltődés, tározódás volt jellemző, csak októberben volt a főág vízszintje olyan alacsony, hogy a mellékágak vízforgalma megszűnt. A mellékágrendszerek vízjárásának hatása kimutatható a víz trofitás biológiai mutatóiban. Az algásodás mértéke minden mintavételi helyen nagyobb volt mint a főágban, ezért a vízi élővilág anyagforgalmával összefüggő vízkémiai mutatók értéke is eltértek (VII. táblázat). Adott időpontban annál nagyobb az eltérés az egyes ágakban, minél távolabbi a friss Duna-vízzel való kapcsolat a mintavételi helyen (KOI p k,
