Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)
3-4. füzet - Szesztay Károly: Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási és hidrológiai vonatkozásai
Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási és hidrológiai vonatkozásai 265 A víz jelenlétének, körforgásának és halmazállapot változásainak éghajlatszabályozó szerepét induktív irányból is meg lehet közelíteni. Földtörténeti tény, hogy bolygónk térszíni hőmérséklete a 12. ábra szerinti szűk sávon belül úgyszólván minden feltárható időléptékben viszonylag gyors és jelentékeny ingadozást mutat (13. ábra). Ez arra utal, hogy a víz (és más) éghajlatszabályozó tényezők visszacsatolásainak eredő hatása a kisebb ingadozásokat erősíteni, a szélsőségesen nagy kilengéseket viszont fékezni igyekszik. Az éghajlatszabályozásnak ez a feltételezett változata a Föld élővilágának folyamatos és sikeres biológiai és genetikai fejlődésével is párhuzamba hozható. A viszonylag kis amplitúdójú gyakori élettér változások ébren tartják és serkentik az élővilág alkalmazkodó és fejlődő képességét, ugyanakkor a szélsőségesen nagy és tartós egyirányú kilengések elkerülése megóvta az élővilágot a teljes kipusztulástól és a helyrehozhatatlan károsodástól. A hosszabb távlatú éghajlati előrejelzések és szcenáriók kidolgozásában jelenleg használt és némely vonatkozásban rendkívül hatékony módszertan (például a nagyteljesítményű számítógépekkel vizsgált általános légkörzési modellek) egyik legfontosabb és ma már egyre nyilvánvalóbbá váló hiányossága, hogy a víz jelenlétének, körforgásának és halmazállapot változásainak fentebb vázolt és a valóságban egymással, valamint a sugárzási és hőháztartási folyamatokkal minden részletükben szorosan összefonódott tényezőit egymástól elválasztva, külön-külön kezeli és számszerűsíti. A ma már közvetlen gyakorlati és politikai igényként kívánt hosszabb távlatú (a jövő század második felére is kiterjeszthető) és regionálisan (övezetenként, kontinensenként, nagyobb vízgyűjtőterületenként, stb.) konkretizált éghajlati előrejelzések, vagy szcenáriók kidolgozásának egyik kulcsponti fontosságú kérdése tehát: hogyan lehetne a vízkörforgás tényezőit és folyamatait integritásuk és belső kapcsolatatik érvényre juttatásával beépíteni az éghajlati kutatások és modellek módszertanába? 3.2. Hőmérséklet és páranyomás gradiens a térszínen és a troposzférában A Föld légburkának alsó rétegeit magában foglaló troposzféra fizikai és termodinamikai állapotát a térszínről átvett hőenergia nagysága és eloszlása határozza meg. A térszínről átvett hőmennyiség egyrésze közvetlenül érzékelhető hőátadással, másik része a térszíni párolgáskor keletkező latens hőként jut a troposzférába és a csapadék képződés során válik ismét érzékelhető hővé. A közvetlen hőátadás a h 14. ábra. Globális átlagokban jellemző hőmérséklet és páranyomás gradiensek a térszínen és a troposzférában Fig. 14. Global averages of vapour pressure gradients at ground level and in the troposphere Bild 14. Als globale Èhirchshnittswerte kennzeichnende Gradienten der Temperatur und des Dampfdrucks an der Bodenoberfläche und in der Troposphäre h 2 Száraz és nedves fűtésű csapadék képződést zona V JU L e h(T h) \ h, 'Száraz fú fésű túlhevített és telítetlen zóna 4 N > e s(T„) \ в ШИШ eo (Ts )
