Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

3-4. füzet - Starosolszky Ödön: Széchenyi és a magyar vízgazdálkodás-tudomány

Vízügyi Közlemények, LXXXIII. évfolyam 1991. évi 3-4. füzei SZÉCHENYI ÉS A MAGYAR VÍZGAZDÁLKODÁS-TUDOMÁNY DR. STAROSOLSZKY ÖDÖN Széchenyiről, mint a magyar tudományos élet létrehozójáról és a Magyar Tudományos Akadémia alapításában élenjáró mecénásról az emlékév során számos fórumon megemlékeztek. Itt, a Magyar Tudományos Akadémia épületében valóban közhely, hogy Széchenyi nélkül nincs magyar tudomány. Széchenyi felismerte, hogy tudomány nélkül nincs gazdasági és társadalmi fellendülés, birtokain alkalmazta is a korabeli technika eszközeit és jelentős műszaki fejlesztést hajtott végre. Művei a magyar tudomány új hajtásai, amelyek a reáltudományokra irányítják a figyelmet. Ezen belül Széchenyi szerepe a vízgazdálkodás-tudomány hazai fejlődésére is jelentős. Nincs még egy olyan közéleti személyiség, aki a magyar vízgazdálkodásra nagyobb hatást gyakorolt volna, mint Széchenyi. Nincs még egy olyan politikus, aki a magyar vízgazdálkodás fő problémáit olyan világosan látta volna, mint a legnagyobb magyar. Nincs olyan gazdasági szakember, aki a magyar vízgazdálkodás érdekében nagyobb munkálatok költségeit teremtette volna elő. Végül nincs olyan állampolgár, aki annyira megértette volna a korabeli magyar vízépítési szakembereket. A magyar vízgazdálkodás előtt álló feladatokat nem lokálpatriótaként csak idehaza ismerte fel, hanem igazi világjáróként külföldi útjain döbbent rájuk, és vele együtt a megoldást is meglátta. A feladatok műszaki megoldásában hű és kitartó társra lelt Vásárhelyi Pálban, lett légyen szó az Al-Duna szabályozásáról, a Lánchíd vízépítési kérdéseiről, vagy a Tisza-völgy átfogó vízrendezéséről. Vásárhelyi érdemeit sokan ismerik, nyilvánvaló, hogy a nagy mérnök olyan gazdasági-politikai irányítót igényelt, mint Széchenyi, aki miközben a műszaki alkotásra sarkallt, előteremtette a gazdasági alapokat is. A problémák műszaki megoldása igényes tudományosság nélkül nem képzelhető el. Vásárhelyi Széchenyi buzdítására az általa kitűzött célok megvalósítása érdekében folytatott a maga korában olyan egyedülálló vizsgálatokat, mint a Lánchíd hatása a jégjárásra, illetve a jég hatása a pillérekre, vagy a sebesség eloszlása a híd környezetében. A híd ellenzői miután különféle mondvacsinált érveikkel nem értek célt és a híd építésére az előkészületek jelentősen előrehaladtak, olyan műszakinak tűnő érveket hoztak fel ellene, amelyek a megvalósítás veszélyeit nagyították fel. Fő érvük a jég és a jégtorlasz okozta jeges árvíz veszélye volt. Ezekre válaszolt Vásárhelyi a Magyar Tudós Társaság lapjában, az Atheneum című folyóirat 1838. évfolyamában, folytatásokban megjelent terjedelmes tanulmányban, a Budapesti állóhíd tárgyában. Idézzük Vásárhelyit: Л kézirat érkezett: 1991. X. 2. Dr. Slarosolszky Ödön oki. mérnök, a műszaki tudomány kandidátusa, a Vízgazdálkodási I tid unányos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) főigazgatója. A Magyar Tudományos Akadémai Vízgazdálkodástudományi Bizottsága és a Magyar Hidrológiai lársaság Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szakosztálya Széchenyi István születésének 200. évfordulója alkalmából 1991. szeptember 20-án rendezett nyilvános emlékülésén elhangzott előadás alapján.