Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

3-4. füzet - Orlóci István: Széchenyi programtervezői munkálkodása és a vízgazdálkodás tervezése

Széchenyi programtervezői munkálkodása és a magyar vízgazdálkodás tervezése 219 alkalmaztassunk mindent hazai környülállásainkhoz..."\ És mérlegeljünk: „A réginek az újjal arányos egybeházasítása gyakran a dolgok bölcsészete; máskor - ha a fennálló tökéletes ellentétben áll a céllal - a réginek gyökerestül megsemmisítése és az újnak gyökeres felállítása szükséges...". 4. Korszakos problémák Bízom benne, hogy követik gondolatmenetemet és azon szándékomat, hogy az emlékezés kapcsolódjon a magyar vízgazdálkodás jelenkori gondjaihoz és soronlévő feladataihoz. Széchenyi és kiemelkedő utódai is felismerték: korszakos váltáskor alapvető és sürgető feladat a „környülállások" - s ezek sorában - a vízföldrajzi adottságok társadalmi-gazdasági jelentőségének újraértékelése, valamint a változó feltételeknek, új súlypontoknak megfelelő vízgazdálkodási célkitűzések és intézmények egységes eszmerendszerének kidolgozása. Széchenyi István - közel két évtizeden keresztül finomított - fejlesztési politikájában fokozatosan erősödött a vízgazdálkodás szerepe. Gondoljunk korai írásaira, amelyekben a kereskedelemhez kapcsolódva először csak a Duna közlekedési lehetőségeit emelte ki. Végül a „Stádium"-ban a 12 alapvető törvényjavaslat között kiemelkedő fontosságúnak jelzi a vízszabályozásokra vonatkozót. Két évszázada, a kimerült feudális gazdálkodásból és életmódból az árutermelő, polgári jóléti rendszerbe átlépni csak az élet- és a termelési biztonság megteremtésével lehetett. Abban a korban vízföldrajzi adottságainknak a kockázatosság volt az alapvető jelentősége. Emellett a folyók közlekedési pálya tulajdonsága kínált igen jelentős hasznosítási lehetőséget. A korszakváltás lényeges sajátossága, hogy nem a vízföldrajzi adottságok változtak meg hanem a társadalom vízzel kapcsolatos igényeiben és technológiáiban következett be érdemi - esetenként minőségi - változás. Ugyanis amíg korábban, az ártéri gazdálkodás rendszerében az árvíz a természet nagy ajándéka volt, az árutermelésre való áttéréskor nem vállalható természeti kockázattá vált. 4.1. A konfliktus felismerése A hatékony vízgazdálkodási célkitűzések és intézmények megválasztásának kulcsa az, hogy milyen mértékben sikerül feltárni és mérlegelni az ország vízföldrajzi adottságainak és vízkészleteinek a szerepét a meglévő vagy a kívánt élet- és termelési módban. Széchenyinek ez tökéletesen sikerült. Fellelte a legnagyobb konfliktus-forrást: a nem vállalható árvízi kockázatot és a területfejlesztést korlátozó vízviszonyokat, valamint megjelölte a vízkészletek hasznosítandó tulajdonságait. 4.2. A múlt és a ma különbözősége A vízföldrajzi adottságok és a vízkészletek társadalmi jelentőségét, valamint a súlyponti vízgazdálkodási konfliktusokat illetően nincs hasonlóság az akkori és a mai rendszer\'áltás között. Alapvető különbség az, hogy akkor a fejlesztés helyettesíthetet-