Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXIII. évfolyam KÖNYVISMERTETÉS 1991. évi 2 füzet PÁLFAI IMRE: A MÉRTÉKADÓ BELVÍZHOZAM SZÁMÍTÁSI MÓDSZEREI Vízügyi Műszaki Gazdasági Tájékoztató 165. Vízgazdálkodási Intézet, Budapest 1988.155 oldal, 32 ábra, 29 tibiázat, 131 forrásmunka. Síkvidéki területeinken az időnként felszaporodó belvizek - nagy kiterjedésű elöntések formájában - súlyos károkat okoznak a mezőgazdaságban, de nem ritkán a településekben, a belvízkárok elhárítása számos műszaki és mezőgazdasági feladat megoldását teszi szükségessé. Ezek sorában az egyik legfontosabb és legizgalmasabb kérdés a mértékadó belvízhozam meghatározása, vagyis annak a vízhozamnak a kiszámítása, amelyre a belvízcsatornákat, a belvízi szivattyútelepeket és a síkvidéki vízrendezés egyéb létesítményeit méretezni kell. A lehető legjobb méretezés napjainkban különösen fontos, mert egyfelől nőtt a belvízkárok iránti érzékenység, tehát az „alulméretezés" veszélyei nagyobbak, másfelől beruházási forrásaink beszűkülése miatt a „túlméretezést" feltétlenül el kell kerülni. A szerző, mielőtt a kötet fő mondanivalójára rátérne, röviden, lényegretörően elénk tárja a belvizek kialakulásának és lefolyásának folyamatát, sorravéve az ezeket befolyásoló főbb tényezőket. A második fejezetben a mértékadó belvízhozam számítási módszereiről közel száz évre visszanyúló történeti áttekintést kapunk, bőséges irodalmi hivatkozással. A kiadvány gerincét a harmadik fejezet alkotja, melyben a közvetlenül csapadékból származó belvízhozam számítására szolgáló két tucat hazai eljárás leírását találjuk meg, nyolc fő csoportba rendezve (becsléses eljárások, az összegyülekezési elméleten alapuló módszerek, vízháztartási módszerek, gazdaságossági vizsgálattal egybekapcsolt módszerek, a belvízrendszerek tapasztalati vízszállítási értékeiből kiinduló módszer, rendszerhidrológiai módszerek, a mintavízgyűjtők mért vízhozamadataiból kiinduló módszer, a belvízi tájegységek mért adatait fölhasználó módszer). Az elméleti alapvetések tárgyalása mellett a fontosabb módszereknél a gyakorlati alkalmazást elősegítő segédletszerű bemutatást kapunk. Több régi módszert továbbfejlesztett formájában ismerhetünk meg és új módszerekkel is találkozunk. E számítási módszereket elsősorban a nagytérségi vízrendezési feladatok megoldására dolgozták ki, de legtöbbjük üzemi méretek közt is alkalmazható. A könyv kitér a felszín alatti hozzáfolyásból (talajvízből, fakadóvízből) származó és az egyéb eredetű (pl. a vízhasználatokkal összefüggő) vízhozamok számbavételére is. Végül a különféle vízhozamok összegzésének módját tárgyalja. A záró fejezet az ismertetett számítási módszereket röviden értékeli és javaslatokat ad az alkalmazás mikéntjére és a módszerek továbbfejlesztésére. E munka elsősorban a síkvidéki vízrendezés műszaki tervezésével foglalkozók számára készült, nekik akar segítséget nyújtani, de ösztönzője lehet a tárgykörbe vágó további vizsgálatoknak is. Ismerteti: Csizmadia Károly