Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXXIII. évfolyam 1991. évi 3-4. füzei RÖVIDEBB TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK Rovatvezető: Dr. Starosolszky Ödön AZ ÜLEDÉKKOTRÁS TECHNOLÓGIÁJÁNAK MEGHATÁROZÁSA DR. GORZÓ GYÖRGY A Balaton négy medencéjének (siófoki, szemesi, szigligeti és keszthelyi) vízminősége eltérő. A medencék közötti különbözőségek már a 60-as években jelentkeztek, de csak a 70-es években váltak szembeötlővé. A vízminőség romlását az a-klorofill tér- és időbeli változása jól szemlélteti (1. ábra). A 70-es évek közepétől a kovaalgákat kiszorító heterocisztás kékalgák nyugatról keleti irányban történő gyors térfoglalása figyelhető meg (2. ábra). A Balatonban előforduló, nyaranta vízvirágzást, vagy plankton színeződést okozó Nfixáló, heterocisztás kékalgák (Aphanizomenon flos-aquae Ralfs., A. issatschenkoi Prosk. Anabaena spiroides Kleb., A. aphanizomenoides Forti., A. scheremetievi Elénk, és Anabaenopsis raciborskii Wolosz.) spóraképzők. A vízvirágzás után a spórák az üledékbe kerülnek, mennyiségük az egyes medencék eltérő trofitását jól jelzi. Csírázóképességüket évekig megőrzik. Csírázásukat a hőfok (optimum: 20-24 °C), a fény (optimum: 2000 lux), az oxigén (optimum: 1 girr

3), a pH (optimum: 8,0-8,4), a kevés szerves-C és a N-hiány befolyásolja (Gorzó 1985, 1987). Optimális körülmények között a spórákból képződött fonalak többször osztódva vízvirágzást, planktonszíneződést okoznak. Sok spóra (> 10

3 cm3) esetén a kékalgák tömeges jelentkezése nagy valószínűséggel prognosztizálható (Gorzó 1987). A vízminőség romlásának oka az egyes medencék eltérő foszforterhelése (Somlyódy-van Straten 1986). A tóba jutó foszfor mennyisége a 70-es években 320 ezer kg a1 volt. A különböző, főként tavon kívüli beavatkozások (tisztított szennyvíz-elvezetés, hordalékfogó és vízminőségjavító előtározók, stb.) következtében a 80-as évek végére a foszforterhelés 180 ezer kg a~'-re csökkent. Az egyes medencék foszforterhelésének aránya is megváltozott (I. táblázat). A külső foszforterhelés jelentős csökkenése nem eredményezte a trofitás mérséklődését. Az egyes kékalgafajok biomassza adatainak trendanalízise azt bizonyítja, hogy a jelentős műszaki beavatkozások ellenére a vízminőség további lassú romlása várható. A látszólagos ellentmondás oka a tó belső üledékből eredő foszforterhelése (Herodek-Istvánovics 1986). Az üledékből mobilizálódó foszfor mennyisége az összesfoszfor százalékában a Keszthelyi-medence felső 0,30 m rétegéből nagy (2030%), az alsóbb rétegekből (a Siófoki-medence üledékéhez hasonlóan) kicsi (510%). A kézirat érkezett: 1990. XI. 14. Dr. Gorzó György biológia-kémia szakos középiskolai tanár, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (KDT-VÍZIG, Székesfehérvár) osztályvezetője.