Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)
2. füzet - Major Gábor-Major Pál-Vargay Zoltán: A Duna-Tisza közi hátság lefolyási viszonyainak hatása a talajvízszint változására
148 Major G., Major P. és Vargay Z. kígyósi rendszer lefolyási adatait is. Ez utóbbiakat nem a fehértó-majsai adatok általánosításával határoztuk meg, hanem a bajai VÍZIG értékelése alapján álltak rendelkezésre. A Hátság déli (II) területe jellemző évi lefolyási adatait a III. táblázatban foglaltuk össze. Az első oszlopban a terület nagyságát, a másodikban a csatornákon levonuló évi mennyiséget tüntettük fel, amely utóbbinak mm-ben kifejezett értékét láthatjuk a harmadik oszlopban. A negyedik oszlop a csatornák közti számított, szivárgó, évi vízmennyiség mm-ben kifejezett értéke, míg az ötödik oszlop az összes lefolyás mm értéke. A hatodik oszlop a fajlagos lefolyás nagysága km 2 értékben, míg az utolsó az évi csapadékösszegre vonatkoztatott lefolyási tényező. A III. táblázat alapján látható, hogy az adatok megbízhatóságának tesztelésére is felhasznált II/3 terület, mért adatok alapján számított jellemző értékei azt mutatják, hogy a lefolyás meghatározása a másik két területen a becslésnek megfelelő megbízhatósággal történt, ugyanis mind a fajlagos lefolyás, mind a lefolyási tényező értékei hasonlóak, és ezek egyébként sem mutatnak nagy eltérést az eddigiekben erre a térségre becsült fajlagos lefolyás, vagy lefolyási tényező tekintetében. Az egész déli (II) területre vonatkozó adatok alapján megállapíthatjuk, hogy az 1978. évi értékek az I. táblázat lefolyási adatainak figyelembe vételével az ott feltüntetett 22 év közel átlagos lefolyásának tekinthetők. A szatymazi szelvényben mért és kiegyenlített teljes lefolyás 1978-ban közel áll egymáshoz: 6,54 ill. 6,61 • 10 m . A teljes lefolyásra meghatározott 12,9 mm a 1 érték semmiképpen sem látszik elhanyagolhatónak az egész terület vízháztartása szempontjából. Korábbi VITUKI számításaink erre a területre a teljes lefolyás értékét 23,6 mm a 4ben határozták meg a mostani 19,7 mm a '-nel szemben. Nyilvánvaló, hogy minden olyan hatás, amely vizet von el a terület talajvizéből, tulajdonképpen úgy értékelhető, mint ami elősegíti a talajvíz szintjének süllyedését, a kérdés azonban az, hogy milyen mértékben és mekkora területen. A kérdés megválaszolása érdekében abból a 2. ábrán is jól látható tényből indultunk ki, hogy a csatornák csak kismértékben érintik a talajvízszint-süllyedés meghatározott, központi területeit. Ez pedig azt jelenti, hogy ezekről a területekről nem számottevő, elhanyagolható a felszíni lefolyás. Elképzelhető lenne azonban, hogy erről a hátsági területről a vizek felszín alatti szivárgással juthatnak a nem nagy távolságban levő lecsapoló csatornákba. Ennek a kérdésnek a vizsgálatához szükség lenne tudni, hogy a csatornák lefolyásában milyen szerepet játszik a felszín alatti hozzáfolyás. A teljes lefolyás szétválasztására - felszíni és felszín alatti lefolyásra - a hidrogrammódszert használtuk fel. A hidrogram-módszer elmélete alapján a vízfolyásokban lefolyó vízhozam-idősorokból meghatározható az apadó ág egyenlet, esetünkben: Q = Q 0e-°<, (m 3s~ 1) (4)
