Vízügyi Közlemények, 1991 (73. évfolyam)

2. füzet - Nováky Béla: Az 1989/90. téli időszak hóviszonyai

Az 1989/90 téli időszak hóviszonyai 139 4. ábra. A legnagyobb hóvastagság időbeli alakulása Fig 4. Time variation of the maximum snow depth Bild 4. Zeitlicher Gang der gröten Schneehöhe Fig 4. Évolution de l'épaisseur maximale de la neige „fehérzajszerű" folyamatnak tekinthető. A hóvastagság változékonyságának mindössze 2%-a magyarázható a trenddel, mintegy 29%-a a periodicitással és 69%-a a véletlennel. Szarvas állomáson a legnagyobb hóvastagság értékének időbeli alakulásában ugyancsak kimutatható a csökkenő irányzat, ami a változékonyság 4%-át magyarázza. A periódusos összetevővel a változékonyság közel 6%-a magyarázható és a véletlennek tulajdoníthatjuk a változékonyság 90%-át. Kékesen a feldolgozott 21 évben a legnagyobb hótakaró-vastagság kismértékű emelkedő irányzatot mutat (5. ábra). 4. A vizsgálatok értékelése A hójellemzők utolsó 3 évtizedben végbement alakulásának elemzése alapján megállapíthatjuk, hogy Farkasgyepű és Szarvas állomásokon az 1989/90 hómentes tél a hótakarós napok számában meglevő trendszerű csökkenés és a periódusos változás egybeesésének törvényszerű következménye. Ezt mutatják a 2 állomás legnagyobb hóvastagság idősorára végzett vizsgálatok is. A hójellemzők 3 évtizedre megismert viselkedési törvényszerűségeibe az 1989/90 évi rendhagyó hóviszony mind Farkasgyepű, mind Szarvas állomásokon beilleszkedik, és ennek ismeretében a tél már nem tekinthető rendhagyónak.