Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)
1. füzet - Domokos Miklós: Másfél évtized felszíni hidrológiai kutatásai Magyarországon
98 Domokos Miklós a =--0,557 í a a + 0,660 (9) valamint statisztikailag vizsgálja az évi legnagyobb napi lefolyásokat (13. ábra). Az összegyülekezési elmélet síkvidékre módosított változata alapján a fajlagos belvízhozam számítása a q = 0,01157 a P t + t • (10) tapasztalati képletet közli, amelyben q- a fajlagos vízhozam [m 3 s _ 1 km2]; a - a (9) szerinti lefolyási tényező [-]; P - az összegyülekezési idővel azonos tartamú csapadék [mm]; x - az összegyülekezési idő [d] és t - a mezőgazdasági termelés (növényfajtájától, léghőmérséklettől stb. függő) tűrési ideje [d]. Az adott belvizes időszakban várható belvízi elöntés legnagyobb kiterjedésének, ^ ma x-nak a becslésére az alábbi képletet ajánlja: A m„ = 0,623 f^j - l,4F£ + 229±40 [km 2] (11) amelyben a VT vízterhelési és a VB vízbefogadó-képességi mutató értéke további tapasztalati képletekkel, csapadék-, talaj- és párolgásadatok felhasználásával határozható meg. A belvízi elöntések különösen kedvezőtlen évben az ország területének 3,5%-át boríthatják, az általuk okozott terméskárok - 1980. évi árszinten - az évi 3 milliárd forintot is elérhetik. Ezért érdekesek azok a - hidrológia és agrotechnika határterületére eső - kísérletek, amelyeknek célja ún. belvízkár-összefüggések (14. ábra) előállítása volt először egy-egy kísérleti belvízöblözetre (Domokos-Fehér-Kárpátiné 1978), majd a Körös-vidék teljes régiójára (Baranyó 1981). 4. Az árvízvédelem hidrológiája Az 1975-89 közötti időszakban jelent meg a „Hidrológiai alapok a magyarországi folyók mértékadó árvizeinek meghatározásához" c. sokkötetes mű, amely többéves teammunka eredménye volt (VITUKI 1976). A kiadvány végeredménye: az egyes vízmérceszelvényekben az árvízvédelmi művek szempontjából mértékadó, meghatározott valószínűségű vízszintek, azok konfidencia-intervallumainak és időtartamainak ábrái (15. ábra) és táblázatai. Mindezek az adatok a folyók 1980. évi moderállapotára és nagyvízi lefolyási viszonyaira vonatkoznak. A vizsgálatok szerint a mederváltozásoknak a vízállásra gyakorolt hatása évente általában 0,02 m alatt marad, ezért még azokon a folyószakaszokon is, amelyeken e változás megbonthatja a vízállássorozatok statisztikai egyöntetűségét, legalább 20 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy az újraszámított 1 %-os valószínűséggel várható árvízszintek kilépjenek a táblázatban közölt érték 5%-os konfidencia-intervallumából. A természeti tényezők a jelenlegi árvízi viszonyokat - a genetikai vizsgálatok szerint - várhatóan szintén nem módosítják érezhetően, ezért a kiadvány táblázataiban közölt, majd főhatósági előírásban is foglalt értékek az ezredfordulóig nagy valószínűséggel érvényben maradnak (Bencsik 1984). Lászlóffy (1982), a vízgazdálkodás egyéb ágazatai mellett, jelentőségüknek megfelelő teret szentel a Tisza árvizeinek is. Vágás (1982) a Tisza árvizeit statisztikailag jellemzi,
