Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)
1. füzet - Domokos Miklós: Másfél évtized felszíni hidrológiai kutatásai Magyarországon
Másfél évtized felszíni hidrológiai kutatásai Magyarországon 91 ti. Ez a modellezés a lineáris tározósorozatok összekapcsolása, a linearitás és a paraméterek térbeli homogenitása révén nagymértékű egyszerűsítést tesz lehetővé: matematikai formalizmusa pedig elvi megállapításokra is alkalmat ad. Almássy (1986) digitális domborzatmodellen alapuló, térben osztott paraméterű vízgyüjtömodelljének két fő része van: az első a vízgyűjtő geometriai modelljének elkészítése, a második a szimulációs számítások csoportja. A vízgyűjtő geometriai modelljét (a terepet és a vízfolyáshálózatot jellemző elemi egységek rendszereit) digitális domborzatmodellből (egy négyzetes rácsháló pontjainak magassági mátrixából) kiindulva határozza meg (8. ábra). A modell elemi egysége a lineáris tározó, amely az esésviszonyok szerint kapcsolatban áll a két-két szomszédos tározóval. E lineáris tározók egy rétege írja le a felszíni összegyülekezés, egy másik rétege pedig a felszín alatti vízmozgások, valamint a beszivárgás folyamatait. A mederben történő vízmozgást lineáris tározók külön rendszere szimulálja. Ez a modellezési mód - mivel a vízgyűjtőn lezajló folyamatokat térbeli kiterjedésükben próbálja leírni - nem kizárólag a csapadékból keletkező lefolyás kialakulását képes szimulálni, de alkalmassá tehető térben lezajló más folyamatok (pl. pontszerű vagy nem pontszerű szennyeződésterjedés) modellezésére is. Jolánkai (1986) az összetett vízfolyásrendszer vízhozam- és vízminőségi viszonyainak együttes értékelésére szolgáló SEMSMOD szimulációs modelljét úgy dolgozta ki, hogy az - ellentétben a nemzetközi szakirodalomból ismert nagyon összetett és sokszor nehezen használható, hasonló célú modellekkel - a legáltalánosabban hozzáférhető vízrajzi, vízminőségi, topográfiai és területhasználati adatok alapján legyen alkalmas összetett vízrendszerek vízgazdálkodási és vízi környezetvédelmi feladatainak a megoldására. A modell a bevitt adatok alapján előállítja egy tetszőlegesen összetett vízrendszer hidrológiai és vízminőségi hossz-szelvényeit. Az utóbbiak mind pontszerű, mind nempontszerű szennyezőforrásokat képesek figyelembe venni. Eredményei szines képernyőgrafika, ill. nyomtatás segítségével jeleníthetők meg. A modell különösen alkalmas nagytérségi átfogó beavatkozási stratégiák (szcenáriók) elemzésére, csakúgy, mint valamely múltbeli (mértékadó) állapot megjelenítésére. Kifejezetten alkalmas lehet országos vízkészletgazdálkodási-vízminőségszabályozási döntésalátámasztó rendszerré való fejlesztésre. Használatához IBM PC/AT kompatibilis számítógép szükséges. Nováky (1988a) a klasszikus felszíni hidrológia egyik alapvető segédletével, a hidrológiai jellemzők (izovonalas) térképi megjelenítéséhez nyúl vissza. Elemzi az eljárás elméleti alapjait s ennek eredményeképpen, egyebek között, konceptuális lefolyásmodellt állít elő. Ehhez a vízgyűjtőterületet ortogonális rácshálóval, véges kiterjedésű elemi vizgyűjtők (e ü) véges halmazával helyettesíti. A modell az elemi vízgyűjtők Yy elemi lefolyásait a négyzetháló e t / elemeire az éghajlati változók és a térszíni adottságok függvényében számítja Az e,j elemi vízgyűjtőben levő zárószelvényhez tartozó Y/j összegzett lefolyás az elemi lefolyásokból az YTj = ll^Y t J (6) k 1 összefüggéssel számítható, ahol ha e k le N u ha e k l e N t j (7)
