Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

1. füzet - Domokos Miklós: Másfél évtized felszíni hidrológiai kutatásai Magyarországon

82 Domokos Miklós 1. Általános helyzetkép Magyarországon az 1975-89 közötti időszakban a felszíni vízkészletek mennyiségi viszonyaival foglalkozó hidrológiai kutatások iránt lényegesen megcsappant az igény, akár a korábbi évtizedek felszíni hidrológiai kutatásaival, akár a beszámolási időszakban végzett felszín alatti hidrológiai vagy vízminőségi kutatásokkal hasonlítjuk is össze. Ennek nyilvánvaló fő oka az, hogy a vízkészlet-hasznosítás fő korlátozó tényezője az esetek többségében most már nem a vízkészletek mennyisége, hanem azok minősége, továbbá, hogy - részben az előbbi okokkal is összefüggésben - a vízkészlet-hasznosítás súlypontja áttevődött a felszín alatti vízkészletre. A felszín alatti vízkészletek jelentősen fokozódó igénybevétele és veszélyezettsége, ill. az ezek miatt a védelmük érdekében foganatosított hatósági intézkedések következtében Magyarországon az 1990-es években azonban várhatóan némileg ismét helyreáll az egyensúly és újra megnő az érdeklődés a felszíni vízkészletekkel foglalkozó hidrológiai kutatások iránt. Rendkívül sajnálatos viszont, hogy a majd remélhetőleg újraéledő kutatások kénytelenek lesznek nélkülözni azoknak a hidrológiai kísérleti és tájjellemző területeknek az észlelési adatait, amelyeknek létesítésében és üzemeltetésében Magyarország az 1960-as években még oly példamutató szerepet vállalt. 1973-ban az ország 36 kísérleti területe közül a VITUKI 12-t működtetett (VITUKI 1979); 1985-ig az utóbbiakat, egy kivétellel, megszüntették. Az 1975-89 közötti időszakban a szokásosnál jóval kevesebb kritikus árvízi és belvízi helyzet fordult elő, ami ugyancsak nem kedvezett az ezekkel kapcsolatos hidrológiai kutatásoknak. Ugyanakkor a valós idejű árvízi előrejelzések matematikai modelljei témában a kutatás - egy átfogó kutatási koncepció következetes érvényesítésének, valamint a számítástechnikai lehetőségek ugrásszerű bővülésének köszönhetően - erőteljes és eredményes volt (Bartha-Szöllősi-Nagy 1982). A gazdasági recesszió következtében a felszíni vízkészletekkel való tervszerű gazdálkodás iránti igény is mérsékelt volt. Emiatt a gazdálkodás munkaeszközeinek - a szimulációs rendszermodelléknek és a vízgazdálkodási mérlegnek - a módszertani fejlesztését és gyakorlati döntés-előkészítésre való alkalmazását célzó tevékenységek is, kevés kivételtől eltekintve jórészt szünetelésre, ill. pangásra voltak ítélve. A stagnáláshoz a vízügyi kutatásirányítási koncepció hiánya is jelentősen hozzájárult (Goda 1987). A magyar hidrológusok mindezek ellenére megőrzött alkotókedvét bizonyítja, hogy tollúkból a tárgyidőszakban örvendetesen nagy számú összegző jellegű munka jelent meg. Ezek közül elsősorban Lászlóffy (1982) klasszikus Tisza-monográfiáját, a magyar kezdeményezésre és jelentős magyar közreműködéssel nemzetközi együttműködésben készült Duna-monográfiát (RZdD 1986) és magyar szerzőknek a nemzetközi könyvpiacon megjelent felszíni hidrológia tankönyveit (Starosolszky 1987, Stelczer 1980, ZsujfaGálai 1988) kell említenünk. 2. Hidrológiai alapkutatások 2.1. Vízháztartási vizsgálatok A globális vízháztartási folyamat, ill. a vízmérlegek valószínűségi megfogalmazását adó, a véletlen bolyongási modellen alapuló általános koncepció (Kontúr 1980) a vízmér-