Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

1. füzet - Juhász Endre: A szennyvíziszap-elhelyezés visszahatása a tisztítótelepen belüli kezelésre

Vízügyi Közlemények, LXXII. évfolyam 1990. évi 1. füzet A SZENNYVÍZISZAP-ELHELYEZÉS VISSZAHATÁSA A TISZTÍTÓTELEPEN BELÜLI KEZELÉSRE DR. JUHÁSZ ENDRE Napjaink természetes igénye a szennyvízelvezetés (-gyűjtés, -kezelés, -elhelyezés) korábbiakhoz képest erőteljesebb mértékű fejlesztése, melyhez hozzátartozik a korszerű technológiai színvonal, a gazdaságosság, s nem utolsó sorban az egészségügyi és környezetvédelmi követelmények egyre szaporodó szempontjainak betartása. Az ivóvíz véges mértékben rendelkezésre álló természeti erőforrás. A vele való takarékosság, azaz a frissvíz-fogyasztás csökkentése, illetve pótlása és a vízbázisok védelme szorosan összefügg a szennyvízkezelés feladatkörével. A keletkező szennyvíz, valamint a tisztításból származó szennyvíziszap a társadalom elkerülhetetlen terméke, melyet természetesen úgy kell kezelni, elhelyezni, illetve újrahasznosítani, hogy mind a költségek, mind a környezeti ártalmak a kor technikai szintjén „minimumot" képezzenek. Ezek a minimumok azonban sajnos csak kompromisszumok árán érhetők el. A szennyvíziszap-kezelés célja, hogy annak tulajdonságait oly módon változtassa meg, hogy az a hasznosítás vagy elhelyezés érdekében káros hatást ne fejtsen ki, ugyanakkor a benne levő hasznosítható anyagokat kevés veszteséggel megtartsa, azaz a keletkezett termék adott környezetgazdasági feltételek mellett „piacképessé" váljon. A szennyvíziszap-kezelés tehát egyrészt az elhelyezés, illetve hasznosítás módjától, másrészt az érkező szennyvíz minőségétől függő célszerűen megválasztott technológiai elemek (berendezések) kombinációja. Az elhelyezés, illetve hasznosítás gyakorlatilag az iszapkezelés teljes technológiai láncolatának legkritikusabb tényezője. Éppen ezért feltételrendszere meghatározó szerepet tölt be, s befolyásolja, pontosabban visszahat az iszap telepen belüli kezelésére, úgyszintén a kezelt anyag kiszállítására (Juhász 1986, 1987). A hasznosítást gátló „közeg idegen" anyagok hálózatba jutását meg kell akadályozni, azaz a hasznosítási mód és a kezelési technológia emiatt már együttesen hat vissza az ipari előkezelés szükséges műszaki megoldásaira. A tisztítótelep hatékonysága csak úgy lehet megfelelő színvonalú, ha az az ipari előtisztítással kellő mértékben egybehangolt. A termelési folyamatokból a csatornába kerülő folyékony fázis kezelése, azaz az ebben levő veszélyes anyagok kivonása mindenkor a gyártási technológiai utolsó szakasza, s e tevékenység nem hárítható át másik félre (a közüzemi vállalatokra), különösen úgy nem, hogy a későbbiek során az iszap hasznosítását meggátolva jelentős kárt okozzon. A szennyvíziszap elhelyezés-hasznosítás feltételrendszerének visszahatása a szállítás-kezelés-gyűjtés technológiai folyamatára az 1. ábrán kísérhető nyomon. A közüzemi szennyvíztisztítás folyamatából származó iszap egyébként nem tekintendő veszélyes hulladéknak, hanem éppen a benne megtalálható összetevők miatt korlátozott feltételek mellett - hasznosítható melléktermék, mely alkalmas primer anyaA kézirat érkezett: 1989. XI. 20. Dr. Juhász Endre oki. mérnök, a műszaki tudomány kandidátusa, a Vízügyi Tervező Vállalat (VÍZITERV, Budapest) közműés környezetvédelmi főmérnöke.