Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXII. évfolyam 1990. évi 4. füzet VITA Válasz Szodfridt István hozzászólására (Megjelent a Vízügyi Közlemények 1990. évi 3. füzetében a 287-291. oldalon) MAJOR PÁL és NEPPEL FERENC Szodfridt István „A Duna-Tisza közi talajvízszint-süllyedések" című cikkünkkel (Vízügyi Közlemények LXX. évfolyam 4. füzet, 1988) kapcsolatos hozzászólásával alapvetően egyetértünk. Elsősorban egyetérhetünk azzal a megállapításával, hogy „a mezőgazdaság által csak veszteséggel művelhető területeken ezt a tevékenységet a jelentős profitot eredményező erdőgazdálkodási tevékenység" válthatja fel. Ez azonban nem változtat azon a tényen, amelyet a Hozzászóló is kimond: „az erdők általában több vizet igényelnek, mint egyéb mezőgazdasági kultúrák", és ha ez fafajtól és mezőgazdasági növényektől függően igaz, akkor az is igaz, hogy a szántóföldi műveléshez képest az erdő alatt a többletvíz-felhasználás következményének talajvízszint-süllyedés kell, hogy megfeleljen, amely részévé válhat a más okokból előálló süllyedéseknek. Tanulmányunkban mi csupán a süllyedések okaival kívántunk foglalkozni és nem az er dől szántóföld-terület optimális arányával. Részletkérdésekben azonban a hozzászólás több megállapításával már nem tudunk egyetérteni. Ezek a hozzászólás megállapításainak sorrendjében az alábbiak: - Tanulmányunkban a káros hatások elhárítása érdekében mi nem javasoltuk a további erdőtelepítések leállítását, hanem azt állítottuk, hogy megoldást jelenthet először, ha növeljük a talajvízből a rétegvíz felé történő utánpótlódás mennyiségét, másodszor, ha csökkentjük, de legalább nem növeljük a rétegvíz-kitermelést, és csak harmadszorjavasoltuk, hogy ne növeljük számottevő mértékben a Duna-Tisza közi erdőterületeinket. - Tanulmányunkban a talaj vízészlelések kezdete (az 1930-as évek) óta eltelt időszak adatait dolgoztuk fel. Azt állítottuk, hogy a Hátság tetején az 1930-as évektől az 1970-es évekig számottevő változás a talajvízjárásban nem tapasztalható. Az 1970-es évektől napjainkig egy folyamatos talajvízsüllyedés jelentkezett, amelynek egyik közrejátszó okaként számításba kell venni a Hátság erdőterületeinek igen nagy mértékű növekedését is. Nem indokolható a hozzászólásnak a feltevése, hogy a Hátságon „az erdők területi kiterjedése, néhány száz évvel azelőtt, megközelítően hasonló nagyságú volt, mint napjainkban." A néhány száz év előtti erdők nem befolyásolják a néhány évtized előtti talajvízviszonyokat. A történeti feljegyzések szerint legfeljebb a kunok betelepítéséig, kb. az 1300-as évekig, tekinthető az állítás elfogadhatónak. A kunok betelepítése, valamint az európai marhakereskedelem kifejlődése következtében a legelőterületek növelése miatt a Hátság erdeit folyamatosan irtották, úgyannyira, hogy a török uralom után a Hátság egy csaknem fátlan síkság volt. Az eredeti erdőterületek csak foltokban voltak találhatók, elsősorban Nagykőrös környékén és a Bácska löszhátságának peremén. Szeged város és jobbágyfalvai területén az 1760-as években készült térképen az erdő összterülete nem érte el a 100 katasztrális holdat (kereken 0,6 km

2), beleértve a tiszai A kézirat érkezett: 1990. VI. 19. Major Pál oki. mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) ny. tudományos főmunkatársa. Neppel Ferenc oki. geográfus-geológus tanár, a VITUKI ny. geológusa.