Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)
4. füzet - Szepessy József: Kőszórás burkolatok méretezése
368 Szepessy József 2. Különböző burkolatméretezési előírások 2.1. Külföldi eredmények A kőburkolat-méretezés irodalmát tekintve meghatározó Hudson (1959) munkája, aki kismintán végzett kiterjedt kísérletsorozattal vizsgálta a hullámmagasság, a rézsűhajlás, és a kőalak összefüggéseit, figyelembe vette a hullámverésnek kitett mű alakját (egy gát feje vagy közbenső része), a hullám alakját (megtört vagy teljes). Abszolút értéknek az építményeken gyűjtött adatokat, illetve az ezekből leszűrt összefüggéseket vette alapul. Kísérleteiben modern alapelvet használt, amennyiben mindig az elmozdított elemek százalékát vizsgálta. Hudson (1959) méretezési képletét o, • tg « I h y le-J (2) \ Q V I az MI-10 239-82 is tartalmazza. A (2) összefüggésben G - a mértékadó kő szükséges tömege (kg); h - az átbukás előtti hullámmagasság (m); a-a rézsű hajlásszöget(fok); Q, - a burkolóelem testsűrűsége (kg m 3); Q V- a víz sűrűsége (1000 kg m 3); K D - károsodási tényező (-). A (2) összefüggésben szereplő károsodási tényező értékei a III. táblázatbán találhatók. A III. táblázatban szereplő D r a vegyes szemösszetételt jellemző méretezési szemátmérő. Közelítő értéke (Kniess 1977) U = DJD 1 0 < 5 esetén O 5 0 < D r < D 6 0 és U >6 esetén D r = ű 8 4. A csupa egyforma méretű kőből álló halmaznál tehát stabilabb az a halmaz, melyben a nagyobb kövek hézagait kisebb kövek töltik ki. A „pontos" számítás általában D 6 0 fölötti jellemző átmérőt ad. Javasoljuk a D r = D fl 0 feltételezését. A III. táblázat azt is jelzi, hogy a vastagabb kőszórásban - nyilván a jobb beágyazás miatt - a kisebb kövek is kellően állékonyak lehetnek. Kniess (1977) széleskörűen tárgyalta a kőburkolatok méretezését. Pontosan meghatározta a jellemző kőátmérő és a kő tömege közti kapcsolatot, értelmezte az alaki tényezőt. Egy ismert szemeloszlású kőhalmazból az egész halmazt jellemző D r méret (illetve tömeg) meghatározására a közelítő módszer mellett egy számításigényes pontosabb módszert is ad. Az igénybevételek közt részletesen tárgyalja a gyors áramlás hatását és a hullámverést. A hullámverés magasságának (w) meghatározására a h = 0,0186 • u°' 1 ] • L 0' 2 4 Z/ 0' 5 4 (3) Gyakova( 19) tapasztalati képlete javasolható, ahol h - az átbukás előtti hullámmagasság (m); u - mértékadó irányú szél sebessége (km h"'); L - a meghajtási hossz, szélirányban (km); H - a víz mélysége (m). Davis-Sorensen (1969) a hullámmagasság számítására a h = 0,028 fíV 7T + 0,763 - 0,263 \L (4) képletet javasolja (a Molitor-Stevenson-képlet, amelyben - Gyakova képletével ellentét-
