Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

4. füzet - Altmann, Klaus: Árvízi előrejelzések és vízhozammérések az Aller folyón

358 Klaus Alt mann Némileg különleges helyzetet teremt, hogy az Aller felső szakasza, Celle városáig, II. rendű, nem hajózható vízfolyásnak minősül, a cellei malomzsiliptől a Weserbe való betorkollásig viszont az 1968. évi szövetségi víziút-törvény szerint a „szövetségi vízi út" kategóriába tartozik. A Celle alatti szakaszon ezért árvíz idején a szövetségi kormány vízügyi és hajózásügyi hatóságával összhangban kell intézkedni. A Weser-vízgyűjtőre 1910-ben kiadott első árvízjelzési szabályzat azóta is érvényes alapelveinek megfelelően a központi árvízi szolgálat 1958 és 1980 között az akkori hannoveri víz- és hajózásügyi hivatalban működött. 1981 óta Hannoverben AlsóSzászország tartományi kormánya és a szövetségi kormánynak az NSZK középső részén illetékes víz- és hajózásügyi hivatala, a HWMO (1987) alapján közösen működtet egy régiók fölötti árvízszolgálati központot, amelynek rövidített jelölése: üHDW. Az 1968. évi víziút-törvény 35. §-a szerint a víz- és hajózásügyi hatóság az Aller folyó Celle alatti szakaszán olyan árvízi időszakokban látja el a vízállás- és árvízjelző szolgálatot, amikor az ÜHWD még vagy már nincs működésben. 3. Módszertan és adatbázis 3.1. Az eljárás módja Az Aller-vízgyűjtőben az árvízi előrejelzéseket, megfelelő adatbázisból kiindulva, még mindig nem matematikai modellre, hanem csakis a részt vevők hidrológiai tapasztalataira alapozva adják ki. A rendszerint 1 napos időelőnnyel kiadott előrejelzések pontossága ennek ellenére a dm-es tartományon belül van. Az adatok felhasználása és az eredmények szakmai értékelése szempontjából a német hidrológiai évköny Weser-Ems köteteit, azok előzményeit, valamint egyéb tapasztalatokat használnak fel (Wilke 1984). Az árvizek jelentése, előrejelzése és az árvízi riasztás szempontjából különösen hasznos a korábbi veszélyes árvizek levonulásának ismerete (Schwichtenberg 1961, Tonn 1981, Junihochwasser 1983). Az Aller folyó cellei vízmérce-szelvényében (a vízmérce „0" pontja: 31,82 m tengerszint felett és a hozzá tartozó vízgyűjtő: 4128 km

2) 1830 óta észlelt legnagyobb árvizek jellemzőit az I. táblázatban tüntettük fel. A táblázattal kapcsolatban megjegyzendő, hogy az Aller folyó árvizeivel végzett beható vizsgálatok semmiféle olyan irányzatot nem mutattak ki, amelyek az 1891-1970. évi adatsorból különböző módszerekkel (Liese 1971) levezetett NNQ = 427 m

3 s~' „legnagyobb statisztikai árvíz" meghaladásának valószínűségére utalnának. 3.2. Alapadatok Árvízi időszakban a riasztó- és előrejelző szolgálat a lehető legkorábban megkezdi a Harz hegység és a Lüneburger Heide közötti terület valamennyi elérhető hidrometeorológiai adatának feldolgozását. Az esőket hozó mélynyomású zónák alakulásának megítéléséhez felhasználják a csapadékra, a léghőmérsékletre és a légnyomásra vonatkozó (pl. a Német Meteorológiai Szolgálat Hannoveri Hivatala, valamint a harzbeli, Harz-aljai és a cellei csapadékmérők szolgáltatta) adatokat, továbbá a tömegtájékoztatási eszközökben (napi sajtóban, televízióban) megjelenő időjárás-előrejelzési térképekről vehető információkat. További fontos alapadatok az ÜHWD által - naponta legfeljebb háromszor távbeszélőn közölt vízmérce-vízállás adatok és tetőzési előrejelzések (HWMO 1987). Az ÜHWD az adott vízállás-küszöbszintek túllépése esetén a víz- és hajózásügyi hivatalban