Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

4. füzet - van Robbroeck, T. P. C.: Vízkészlet-gazdálkodási létesítmények Dél-Afrikában

Vízkészlet-gazdálkodási létesítmények Dél-Afrikában 329 A Witwatersrandtól északra és délre levő folyók készletét teljes mértékben kihasználták, úgyhogy a további település- és iparfejlesztés vízellátási feltételei csak úgy biztosíthatók, hogy a bővizűbb vízgyűjtőkből a vizet a szárazabb területekre vezetik. így aztán Dél-Afrikában a vízgazdálkodás egyik legfontosabb eszköze a tározás és a vízgyűjtők közötti vízátvezetés. 1. A Tugela-Vaal vízátvezetési rendszer A Vaal folyó (1. ábra) az Orange egyik mellékfolyója, amely Johannesburgtól délre kb. 60 km-nyire húzódik. A Vaalt, miután Witwatersrand helyi vízfolyásainak vízkészletét teljes mértékben hasznosították, úgy építették ki, hogy ne csupán a Johannesburgot és a környező területeket, hanem a Kimberley közelében létesült nagy öntözőrendszert (Vaalharts) is ellássa vízzel (2. ábra). Az évek folyamán számos jelentős tározót létesítettek a Vaal főágán: közülük a legjelentősebbek a Vaal-gát 2529 • 10® m

3-es, a Bloemhofgát 1269- 10® m

3-es és a Grootdraai-gát 359- 10® m

3-es tározótérfogattal (2. ábra). A folyó 4500 • 10® m

3 a"'.-nyi átlagos vízszállításának kiegyenlítésére létesített tározók összkapacitása 4800 • 10

6 m

3, vízszolgáltatásuk pedig mintegy 1500 m

3 a 1. A különbözet árvizek és párolgás alakjában veszendőbe megy. Az 1970-es évek kezdetén a mintegy évi 5%-kal növekvő vízigény, a víz jelentős mértékű újrahasznosítása ellenére is meghaladta a vízszolgáltatást, s így újabb tározókat kellett volna építeni. Az előkészítő tanulmányok kimutatták, hogy a tározókapacitás növelése rendkívül nagy párolgási veszteségekkel járna. Ha viszont a szomszédos Tugela folyó vízgyűjtőjéről (1. ábra) vizet vezetnének át, a Vaal egyik mellékfolyójának hegyvidéki szakaszán, egy magasabb és hűvösebb vidéken létesítendő szűk, mély medencében tároznának, akkor ez magában a Vaal-vízgyűjtőben is a lefolyás jobb hasznosítását tenné lehetővé. Ha a növekvő vízigényeket a fő tározókból, azok biztonságos vízszolgáltatás alatti működtetésével elégítenék ki, akkor ezekben a tározókban a vízszint alacsonyabb lenne, ami csökkentené azok árvizek és párolgás okozta veszteségeit. Úgy számítottak, hogy 345 • 10® m

3 a 1 vízmennyiség behozatalával s annak a 2617 • 10® m

3 térfogatú, de mindössze 67,26 km

2 vízfelületű Sterkfontein-tározóban (2. ábra) való tárolásával a rendszerből 800 10® m

3 a '-nyi többlet vízszolgáltatás volna nyerhető. (Az utóbbi vízfelülettel szemben a Vaal-gát alig kisebb térfogatú tározójának vízfelszíne 291,93 km

2.) A Sterkfontein-tározóból csak akkor kell a teljes vízigényt kielégíteni, amikor a Vaal folyón levő tározórendszer valamennyi tározója (2. ábra) teljesen kiürült. A Tugela a fennsík peremének vizeit összegyűjtő rövid, nagy esésű folyók egyike. Vízjárása jóval szabályosabb, kiegyenlítettebb, mint a fennsíki folyóké, azonban addig a szelvényig, amelyben már kényelmesen szabályozható lenne, a fennsíkhoz képest már mintegy 600 m magasságot veszít. Emiatt nagy mennyiségű víz szivattyúzása szükséges. A szivattyúzási költségek egy részének megtakarítása érdekében, az ESKOM nevű villamossági hatósággal együttműködve, egy 4 x 250 M W-os szivattyús energiatározóból álló rendszert létesítettek, amelyet mind csúcsenergia-termelésre, mind pedig vízátvezetésre hasznosítanak (3. ábra). A Sterkfontein-tározó egy részét még a Driekloof nevű gáttal is elrekesztették, ami által egy 36 • 10® m

3-es felső tározó létesült, amelynek vízszintje, telt tározó esetén, 1702 m tsz. f. magasságú. A meredek lejtő alján, a Tugela egyik kis mellékfolyóján, létesült a Kilburg-gát, amely 1256 m tsz. f. szinten tartja az alsó tározó vizét. A két tározó között, egy felszín alatti üregben találhatók a Drakensberg szivattyús energiatározó rendszer szivattyúturbinái (3. ábra). A 218 m

3 s~' vízhozamot,