Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)
3. füzet - Gauzer Balázs: A hóolvadás folyamatának modellezése
278 Gauzer Balázs rendelkezésre álló adatok alapján számíthatók vagy becsülhetők, s ezeket az összetevőket explicit módon veszik figyelembe. A tömegegyenlet a (16), az energiaegyenlet pedig a (11) és (16) egyenletekből: q„ - q z = Z Qsd + mg w a i w (17) őt A koncentrált paraméterű konceptuális modellek természetéből adódóan a (16) egyenlet jobb oldali két összetevője közül az egyik mindig zérussal egyenlő. A hótakaró felső és alsó határán fellépő energiaáramot leíró (8) és (9) egyenletek alapján kapjuk a <7o — <7z = (<7r)o + qi + q s + q P — (q r)z + q g (18) egyenletet, melyet a hótakaró energiamérleg-egyenletének nevezünk. Az energiamérleg-modellnek még további csoportosítása is lehetséges, attól függően, hogy a (18) egyenlet jobb oldalán szereplő tagok közül melyeket észlelik közvetlenül, s hogy a többieket milyen összefüggésekkel becsülik. 2.2.2 Hömérsékletindex-modelleket alkalmazunk a gyakorlati esetek jelentős részében, amikor a (8) és a (9) egyenletekben szereplő összetevők a rendelkezésre álló adatok alapján nem becsülhetők, ezért a hótakaró energiamérleg-egyenlete ebben a formájában nem írható fel, s a hótakaró energiaállapotát a rendelkezésre álló adatok alapján kell leírnunk. A hóolvadás folyamatát befolyásoló tényezők közül a léghőmérséklet az, amely a legszorosabb kapcsolatban áll a hóolvadással. Ezenkívül a léghőmérséklet a csapadék mellett a legáltalánosabban észlelt meteorológiai adat, illetve észlelésére különösebb nehézség nélkül fel lehet készülni. A rendelkezésre álló adatok alapján a gyakorlati esetek szinte mindegyikében egy adott időszakban a léghőmérséklet átlagos értéke megfelelő pontossággal számítható. Kínálja magát tehát a lehetőség, hogy a hótakaró energiamérleg-egyenletét az adott időszak átlagos léghőmérséklete alapján becsüljük. Ekkor: q 0 — q z = kT (19) Tekintettel arra, hogy a hótakaró hőmérsékletének a megváltozásához viszonylag kis mértékű energiaváltozás is elégséges, ezt az energiaváltozást most elhanyagoljuk és így minden energiaváltozás eredményeként halmazállapot-változást tételezünk fel. Ezért a hótakaró energiaváltozását most célszerűbb a szokásos energia-mértékegységek helyett olvadékvíz (M) mm-ben megadni. Ekkor, ha időegységként 1 napot tekintünk. M = cT d [mm d" 1], (20) ahol M — az adott időszak alatt keletkező/megfagyó víz [mm d~ 1]; c — az ún. fok-nap tényező [mm d _ 1 CT 1]; f d — az adott napi középhőmérséklet [°C], A (20) egyenletből látható, hogy pozitív léghőmérséklet esetén olvadás, negatív esetén pedig visszafagyás következhet be. A (20) egyenlet az M = c(T d— T 0 formájában a T a az ún. köszöbhőmérséklet. (21)
