Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)
3. füzet - Gauzer Balázs: A hóolvadás folyamatának modellezése
A hóolvadás folyamatának modellezése 275 Egyes esetekben a hótakaró alsó határán levegő és vízpára áramlása is előfordulhat (Morris 1985). A hótakaró felső határán az energiaáram (felületi hőáramsűrűség): q 0 = (qX + qi + + q P, (8) ahol q a — a hófelszín egységnyi területe által időegység alatt elnyelt/kibocsátott összes energia [J s _ 1 m 2]; (q r) 0 — hófelszín egységnyi területére időegység alatt érkező különböző hullámhosszú sugárzások révén a hótakaró által elnyelt energia [J s 1 m 2]; q t — a hótakaró felett levő légtér és a hófelszín eltérő páranyomásértékéből adódó úgynevezett latens hőáramnak időegység alatti, a hófelszín egységnyi területére vonatkozó értéke [J s 1 m" 2]; q s— a hótakaró felett levő légtér és hófelszín eltérő hőmérsékletéből következő, úgynevezett érzékelhető höáram időegység alatti, a hófelszín egységnyi területére vonatkozó értéke [J s" 1 ITT 2]; q p — a hófelszínre hulló eső által egységnyi idő alatt a hófelszín egységnyi területére érkező energia [J s" 1 m" 2]. A hótakaró alsó határán az energiaáram: qz = (q r)z — q g, (9) ahol q z a hótakaró és a talaj közötti határfelület egységnyi területü darabján időegység alatt áthaladó összes energia [J s" 1 m" 2]; (q r) z — - a hótakaró és a talaj közötti határfelület egységnyi területére időegység alatt a hótakaróból érkező különböző hullámhosszú sugárzások révén a hótakaró által kibocsátott energia [J s" 1 m 2]; q g — a talajból a hótakaró és a talaj közötti határfelület egységnyi területű darabján keresztül időegység alatt a hótakaróba jutó energia [J s~ l irr 2]. Nyilvánvaló, hogy folytonossági és energiamegmaradási egyenletek a gyakorlatban nem használhatók, hiszen számos olyan fizikai jellemző ismeretét igénylik, amelyik az esetek döntő többségében nem állnak rendelkezésünkre. A gyakorlati alkalmazás során ezért számos elhanyagolást kell tennünk és sok esetben alkalmasan megválasztott közelítő eljárásokkal kell beérnünk. 2. Az alapegyenletek közelítési módjai — a hómodellek típusai A folytonossági és az energiamegmaradási egyenleteknél alkalmazott közelítések szerint történhet a hómodellek osztályozása. 2.1. Lineáris regressziós modellek A hómodellek legegyszerűbb fajtái a lineáris regressziós modellek. Ezek a független változók megválasztásakor ugyan figyelembe veszik a végbemenő fizikai folyamatok általános jellemzőit, de a jelenségeket részletesen nem vizsgálják. A lineáris regressziós modellekben szereplő független változók általában a léghőmérséklet, a rövidhullámú sugárzás, a levegő páratartalma, a szélsebesség és a hótakaró jellemzői közül kerülnek ki. Zuzel és Cox (1975) négy független változó (léghőmérséklet,
