Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

3. füzet - Gáspár Zoltán: Az aszály elhárítási lehetőségei

Az aszály elhárítási lehetőségei 265 3.1. Az aszályelhárítás készültségi fokozatai Az agrohidropotenciál-értékek folyamatos ismerete lehetővé teszi, hogy képet alkothassunk egy-egy növényállomány vízellátottsági viszonyairól. Ez alapvetően a csapadékmennyiség és a növényi vízigény arányától függ, azonban jelentős szerepet játszik a talaj diszponíbilis víztartó képessége (DV), a klímaelemek változékonysága, valamint a növény faja, fejlődési szakasza is. Az aszályelhárítás készültségi fokozatainak meghatározásához első közelítésben a sokéves átlagadatok elemzése, illetve módosítása útján indultunk el, amely lehetőséget adott a sokéves átlagcsapadék, majd annak szisztematikus (10, 20, 30, 40, 50%-os) csökkentése, illetve növelése mellett az AHP-értékek számítógépes szimulációjára növényfajonként. A szimulációt párhuzamosan két, eltérő vízgazdálkodású talajtípusra végeztük el. A gyenge vízgazdálkodású talajtípusokat 120 mm m 1, a jó vízgazdálkodásúakat pedig 220 mm m 1 diszponíbilis víztartó képességgel jellemeztük. A szimulációt Túrkeve térségére végeztük el kukorica, őszi búza, lucerna kultúrára. Az 50 év, tenyészidőszakra vonatkozó, átlagos csapadéka 182,2 mm a 1 volt. E mennyiséghez viszonyítva az egyes tenyészidőszakra eső csapadékvariációkat az /. táblázatban adjuk meg. A csapadék variációkhoz, az 1984-es év tényleges csapadékmegoszlását vettük alapul. Azért választottuk ezt az évet, mert ennek csapadékértékei közelítették meg leginkább a sokéves átlagértékeket. A csapadckvariációkon túl a számításhoz szükséges egyéb klímaelemek (hőmérséklet, napfénytartam) módosítását is elvégeztük azon általános irányzat figyelembevételével, hogy a csapadékosság növekedésével a napfénytartam és a hőmérséklet csökkenése jár együtt általában. A 11 csapadék (klíma)-változatot két DV-értékkel három növényfajra szimulálva kaptuk az 1. ábrán látható jellemző értékeket. Az /. ábra alapján megállapíthatjuk, hogy a talaj vízgazdálkodási tulajdonságai jelentősen befolyásolják az egyes növényállományok vízellátottságát. A gyenge vízgazdálkodású talajokon (esetünkben DV = 120 mm m ') hamarabb jelentkezik az aszályveszély és a vízhiányos vízháztartási helyzet fennmaradása esetén jobban elmélyül. A választott DV = 100 m m '-beli különbség hatását a két azonos növényfajra vonatkozó görbe egymástól való távolsága jellemzi; I. táblázat Tenyészidőszakra eső csapadékvariációk Eltérés az 50 éves átlagtól Csökkenés Növekedés % mm 10 163,9 200,4 20 145,7 218,6 30 127,5 236,8 40 132,2 255,0 50 82,2 273,2