Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)
1. füzet - Rostás J.-Bulla M.: Komplex környezetértékelési eljárások kidolgozásának megalapozása
Vízügyi Közlemények, LXXII. évfolyam 1990. év 1. füzet KOMPLEX KÖRNYEZETÉRTÉKELÉSI ELJÁRÁSOK KIDOLGOZÁSÁNAK MEGALAPOZÁSA DR. ROSTÁS JÁNOS és DR. BULLA MIKLÓS Az utóbbi idők intenzív termelési módszereinek kialakulása a természetes környezet nagyfokú romlását vonta maga után. Úgy tűnik, amit nyertünk a termelt javak mennyisége, minősége és az ezzel járó kényelemnek köszönhető életszínvonal- javulásban, azt elveszítjük a bennünket körülvevő környezet minőségének romlása révén. A természetes környezet nem megfelelő állapota károsan befolyásolja az ember egészségét, és tárgyi javainak károsodását okozza. A társadalom a legmegfelelőbb életminőség állapota felé törekszik. E törekvés tudatos környezetfejlesztési politika (s tevékenység) formájában kell, hogy megnyilvánuljon. A sikeres környezetvédelmi tevékenység azonban számos - a környezet állapotára, az állapot alakulására, valamint ezeknek az emberi tevékenységgel (termelés, szállítás, fogyasztás stb.) kapcsolatos összefüggéseire vonatkozó - információt igényel. Ez az információ azonban csak töredékesen áll rendelkezésünkre a kölcsönhatások felismerését akadályozó módon. E dolgozatban egy, a szükséges információ meghatározását elősegítő, komplex értékelő rendszer alapvető problémáinak megfogalmazásával és kidolgozása irányvonalának kijelölésével foglalkozunk. 1. Az értékelőrendszer kidolgozásának megalapozása 1.1. A kömyezetminösítés kérdése A környezet állapotát adott helyen és időpillanatban több q x q 2,.. -,qn ún. állapotjellemzőnek - a levegő állapotát pl. az S0 2, CO, NO x -tartalom (töménység) - egyidejűleg felvett értékeivel jellemezhetjük. Matematikailag ez a q u q 2, .q n állapotjellemzők n dimenziós terének egy pontjával azonos. Ezzel a jellemzéssel azonban nem tudjuk eldönteni, hogy az n dimenziós tér melyik pontjához rendeljünk jobb, vagy rosszabb környezetállapotot. Ugyanis az állapotjellemzők különböző értékei mellett is okozhatják a valóságos térben ugyanazt a károsítást. Ebből következik, hogy ugyanolyan mértékű környezetállapot-javítást különböző módon - más-más állapotjellemző értékének javításával - is elérhetünk. Ez pedig anyagi ráfordítások tekintetében is különbözni fog. így arra kell, és lehet is törekedni, hogy a környezetállapot-javítási tevékenység minél hatékonyabb legyen, vagy másként, hogy adott anyagi ráfordítások mellett minél nagyobb mértékű javulást érjünk el. Annak mérése, hogy milyen tevékenységgel milyen környezetállapot-változást érünk el, egy, a környezet minőségét jellemző, mérőszám bevezetésével történhet. A kézirat érkezett 1989. VIII. 9. Dr. Rostás János oki. fizikus, az Építéstudományi Intézet (ÉTI, Budapest) tudományos főmunkatársa. Dr. Bulla Miklós oki. mérnök, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium (KVM, Budapest) Környezetpolitikai főosztályának főosztályvezető-helyettese.