Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)
3. füzet - Gorzó György: A Kis-Balaton-tározó nitrogénforgalmának vizsgálata
Vízügyi Közlemények, LXXII. évfolyam 1990. évi 2. füzet A KIS-BALATON-TÁROZÓ NITROGÉNFORGALMÁNAK VIZSGÁLATA DR. GORZÓ GYÖRGY A tavak, tározók nitrogén- (N) terhelésének becslésére általában elegendőnek tartják a befolyó és elfolyó vizek N-tartalmának mérését. Nagy tavak N-terhelésének számításánál már figyelembe veszik a légköri kihullásból és a diffúz szennyezésből származó N-t is. Az N-forgalom meghatározása a külső N-források pontos ismerete mellett sem tökéletes, hiszen figyelmen kívül hagy két alapvető folyamatot, az N-kötést és a denitrifikációt. Ez a két, az N-mérleg szempontjából ellentétes folyamat nagyságrendileg megközelítheti, sőt, meg is haladhatja a külső N-terhelést. Szerepük a vízi ökoszisztémákban az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb jelentőségű: a felszíni vizekben tömegesen jelentkező kékalgák N-kötése nem elhanyagolható; — a felszíni vizekben növekvő allochton és autochton szerves-C- és N0 3-N-terhelés miatt, a denitrifikáció is jelentős folyamattá vált. A Balatont érő tápanyagterhelés 40%-a a Zala vízgyűjtőjéről származik. 1985-től a Zalán üzemelő Kis-Balaton-védőrendszer (Joó—Déri—Laki 1987) célja a növényi tápanyagok visszatartása. A tározó a Zala-víz P-tartalmának 50%-át, N-tartalmának - az évszaktól függően 15—91 %-át tartja vissza ( VITUK11986, 1987, 1988). A tározóban már 1986-ban tömegesen jelentkeztek az N-kötő kékalgák. Az N-kötés mellett, a kis redoxpotenciál, a befolyóval érkező N0 3-N és szerves anyag mennyisége alapján az N-ciklus egy másik folyamatának a denitrifikációnak a domináló volta feltételezhető. 1986—89 között a tározó N-ciklusának biológiailag ellenőrzött folyamatait (Nkötés, denitrifikáció és nitrifikáció) követtük nyomon az egyes lépéseket kivitelező baktériumcsoportok mennyiségének és aktivitásának mérésével. 1. A vizsgálat módszere A Kis-Balaton-tározóból 7 mintavételi helyen (1. ábra) 1986—89 között havonta (IV X. hó) víz- és üledékmintákat vettünk (I. táblázat). Az N-ciklusban részt vevő baktériumcsoportok (ammonifikálók, nitrifikálók 1., II., denitrifikálók. aerob- és anaerob N-kötők) kimutatását határhígításos eljárással (MPN sejtszám) az MI 10—172 által ajánlott táptalajokon végeztük. A mintavételi helyenkénti, évi 5-6 sejtszámbecslés adatai alapján csak az átlagsejtszámok megadását tartjuk elfogadhatónak. Az egyes baktériumcsoportok aktivitását a helyszínen inkubált víz- és üledékmintákból határoztuk meg. Az N-kötést acetilénredukciós, a denitrifikációt acetilén-inhibíci•ós technikával, a nitrifikációt N-servel gátolt kontrollok mellett C 1 4 inkorporációval mértük (Oláh—Janurik 1985). A mérési eredményeket mgNm :.d '-ben adjuk meg. A tározóban a Zala vizével érkező és távozó N-t a Nyugat-dunántúli KÖVÍZIG laboratóriuma mérte. A kézirat érkezett: 19%. IV. 26. Dr. Gorzó György biológia kémia szakos középiskolai tanár, a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (KDT-KÖVÍZIG. Székesfehérvár) osztályvezetője.
