Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

3. füzet - Tarnóy András: A vízkészlet-gazdálkodás időszerű feladatai

A vízkészlet-gazdálkodás időszerű feladatai 229 ságot előmozdító intézkedések megtételéről. Figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy a jogi eszközök továbbra is biztosítsák ezt a kötelezettséget. Az ivóvízkészletek védelmére irányuló jogi szabályozás elavult. Az új. rugalmas és a mérlegelést lehetővé tevő szabályozást még az 1990. évben ki kellene adni, hogy jogi és gazdasági eszközökkel egyaránt kezelhetők legyenek az ivóvízkészleteket veszélyeztető szennyezőforrások, rendezhető legyen a kártalanítások kérdése, a mezőgazdasági szenynyezőforrások korlátozása. 3. A vízrajzi (hidrológiai) tevékenység továbbfejlesztése A vízfolyások, a talaj-, réteg- és karsztvizek vízjárását és egyéb jellemzőit a mintegy 6000 mérőhelyből álló vízrajzi hálózat kíséri figyelemmel. A hálózat üzemeltetése megoszlik a 12 KÖVÍZIG között, bizonyos központi feladatokat pedig a VITUKI lát el. Ezenfelül közel 4000 az olyan a különböző vízhasználatok kezelésében lévő — mérőhelyek száma, amelyek rendszeresen szolgáltatnak adatot kellő jogi megalapozottság nélkül — a KÖVÍZIG-eknek. Egyelőre nincs olyan hálózat, amely a talajvizek minőségét, a termálvizek nyomásviszonyait kísérné nyomon és hiányos a (főként felszíni) vízhasználatok mértsége is. Jelentős azoknak a hidrológiai adatoknak a száma, amelyek már szervek birtokában vannak (kőolajtermelő vállalatok, földtani kutató-feltáró szervek stb.), és amelyek megszerzése jelentősen növelhetné a vízrajzi adatállományt. A vízrajzi (hidrológiai) tevékenység fejlesztésének első és legfontosabb lépéseként folytatni kell, illetve teljessé kell tenni azokat a számítógépes adattároló, -feldolgozó és -értékelő rendszereket, amelyek fejlesztése egyrészt már előrehaladt, másrészt amelyekre szükség van a számítógéppel támogatott szakértői rendszerek működtetéséhez (hidrológiai adatbázis, számítógépes hidrológiai adatfeldolgozó, -tároló és információs rendszer, vízföldtani információs rendszer stb.). Ezzel azt kell elérni, hogy a vízrajzi tevékenység igazodjék a várható szükségletekhez: beleértve a gyors döntések megalapozását, a vizekkel való elszámolást, az önkormányzatokkal való megállapodások megalapozását, a nyilvánosság tájékoztatását stb. A saját szerveink kezelésében lévő vízrajzi törzshálózat közel 3/4-ét tiszteletdíjas észlelők alkalmazásával működtetik. Világszerte ismert jelenség a műszeres észlelések túlsúlyba kerülése. Ez hazánkban is megmutatkozik, de igen lassú ütemben. A hálózat műszerezését gyorsítani kell, mert elkerülhetetlen az észlelők elvesztése a tiszteletdijak alacsony volta miatt, de a számítógépes rendszer kiépítése is megkívánja a műszeres, egyre több esetben a távjelzéssel végzett észlelést. Jogi és gazdasági eszközökkel el kell érni, hogy a közel 6000 felszíni és a 10 000-nél több, fontosabb felszín alatti vízhasználat közül legalább a jelentősebbeket lehetőleg maguk a vízhasználók — rendszeresen és megbízhatóan mérjék. A mérési adatok ismerete nélkül a szakértői rendszerek működtetése sem biztosított, vízkészlet-gazdálkodási döntéseink pedig kevéssé megalapozottak. Ki kell alakítani a talajvizek minőségét, illetve szennyezettségét figyelemmel kísérő országos hálózatot. Csak ennek működtetésével lehet majd képet alkotni a talajvíz állapotáról, felhasználhatóságáról, ökológiai hatásáról és arról, hogy az milyen mértékben veszélyezteti a vele kapcsolatban lévő - még szennyezetlen - ivóvízkészleteket. A megszerezhető ismeretekkel nem lenne arányos külön megfigyelőhálózatot létesíteni a termálvizek nyomásviszonyaiak nyomon követésére. Ehelyett műszerekkel el kell látni és észlelni kell az üzemelő termálkutak közül a legmegfelelőbbeket.