Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

2. füzet - Papp G.-Haszpra O.-Pinczés J.: Hatvan éve kezdődött a nicki duzzasztómű építése

166 Papp G. -Haszpra O.

—Pinczés J. A Pfletschinger-rendszerü utófenék 4,5 m hosszú vasbeton cölöpökön nyugvó vasbeton keret, amelynek síkja célszerűen a vízfolyás irányában emelkedik és vörösfenyővel van borítva. Az 1965-70 között felújított gát az 1970-es évek második feléig jól működött. A tömítőgumik azonban addigra fokozatosan elkoptak, az eredeti 50 éves betonszerkezet felülete is megrepedezett. A helyreállítási terveket szintén a VÍZITERV készítette. A helyreállítási munkák keretében 1985-ben lőtt betonnal képezték ki a jelenlegi csúszófelületet. Sajnos, ez a munka nem sikerült kifogástalanul. A csúszófelületek egyenetlensége az 1988-ban végzett méréseink szerint a 8 mm-es értéket is elérte. 2. A nyerges gát szerkezeti érzékenysége A nyerges gátnál a felső táblára ható víznyomást, a billenőtáblák és az azokra lerakódott iszap tömegét, a görgők-, az oldaltömítések- és a csapok súrlódó erejét (egyszóval a mozgás ellen ható összes erőt) az alsó táblára ható felhajtóerő (a mozgást előidéző erő) egyensúlyozza. Ha a fedélűrben a vízveszteség miatt a belső vízszint csökken, a gát önműködően a kívántnál alacsonyabb helyzetet foglal el. A nyerges gátszerkezet tehát a működését biztosító hidraulikus kiegyensúlyozás következtében nem rendelkezik olyan belső erőtartalékkal, amivel a vízveszteség miatti felhajtóerő csökkenését pótolni tudná, és magát az üzemeltető által kívánt helyzetben tudná tartani. Ha az üzemeltető a gátat külső kényszer erővel mégis a felvízszint által megkívánt helyzetben kívánja tartani, esetleg abba állítani, akkor az előnyösen könnyű, de emiatt gyenge szerkezet maradandó alakváltozása következhet be. Hidraulikai oldalról tehát a nyerges gát működésének feltétele a fedélűr kielégítő lezárása. A működésnek ez a szigorú feltétele szerkezeti oldalról nehezen biztosítható. Építőipari tevékenység keretében nehezen kivitelezhető egy, a billentőtáblák végéleinek mozgássíkjába eső csúszófelület, majd a csúszófelülettel kielégítően záró tömítőrendszer. A tömítés gondjait az is fokozza, hogy a billenőtáblák két irányban mozognak (emelkednek - süllyednek) és amelyik tömítőgumi elhelyezés a táblák emelkedésénél kielégítően működik, - a süllyedésnél már maga alá gyűrődhet. A nyerges gát működését tehát a zárófelületek szerkezeti hiányosságai alapvetően befolyásolják, emiatt az ilyen rendszerű gát szerkezetileg érzékeny. A szerkezeti hiányosságok természetesen a nicki nyerges gátnál is megvannak. A jelenlegi csúszófelület és az alsó tábla oldaltömítése között helyenként néhány tizedméter hosszú és több századméter széles résen szökik el a víz, helyenként pedig a tábla beszorul a pillérfelületek közé. Megjegyezzük, hogy a hidraulikai kiegyensúlyozás alapján működő gátszerkezetnek legnagyobb hátránya az említett szerkezeti érzékenység és az erőtartalék hiánya. Alkalmazásuk a nagyobb vízfolyások területéről napjainkra teljesen kiszorult. Az esetek nagyobb részében a régebben épített nyerges gátakat nem újítják fel, hanem más szerkezetűre cserélik ki. így történt az NDK-ban is, kb. 20 évvel korábban, a két nyerges gátjukat (a Saalén Magdeburgnál és a Neissén Cottbusnál) más szerkezetűre cserélték ki. Az első nyerges gátat Amerikában Pennsylvániában a Leigh folyón 1819-ben építették. Az 1930-as évek elejéig kb. 120 ilyen tipusú (Ausztráliában 8, Svájcban 4, Németországban 3, Franciaországban 2, Magyarországon 1) gátszerkezet épült, 0,8-7 m közötti duzzasztással és 34 m legnagyobb nyílásmérettel (Huber 1930, Mantuano 1932).