Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

1. füzet - Szappanos Zoltán: Az 1989. évi Tisza-völgyi árvizek

16 Szappanos Zoltán A Tisza Tokaj-Szolnok közötti szakaszának fő védvonalain több helyen kellett átázás, szivárgás és különösen hullámverés ellen védekezni. A 60-70 km/óra sebességet is elérő széllökések, különösen a Kiskörei-tározóban okoztak elhabolásokat, ahol a hullámtér szélessége helyenként a 7 km-t is eléri. A fővédvonalak mentett oldalán 0,60-0,80 km

2-en jelent meg a fakadóvíz, amit szivattyúkkal emeltek vissza a folyókba. Az árvíz levonulásának időszakában a tiszai fővédvonalakon nagyobb arányú védekezés nem merült fel, a biztonságot különösebben veszélyeztető jelenséget sehol sem tapasztaltak, de több műtárgynál is gondot okozott a zárószerkezet meghibásodása. A Tisza hullámterében 20 nyári gátat tartanak fenn az érdekelt mezőgazdasági üzemek, amelyek töltéseinek összes hossza 186 km, az általuk védett, mezőgazdaságilag hasznosított terület pedig összesen 272 km

2. Ezek a nyárigátak általában az 5-10 éves gyakoriságú árvizek ellen nyújtanak védelmet. A Tokaj-Csongrád közötti szakaszon mintegy 10 km

2-nyi nyárigáttal védett területet öntött el az árvíz, részben tervszerű bevezetés útján. A Zagyva felső szakaszán május 29-július 1 között, a Tárnán pedig június 7-11, illetve június 29-július 2 között a nyár elején vonultak le közepes, illetve kisebb árhullámok, ezért a Zagyván 3 napig I. fokú készültséget, a Tárnán két alkalommal összesen 9 napig I-II. fokú készültséget kellett elrendelni, a II. fokú készültség 7 napig volt érvényben. A Zagyva árhulláma a felső szakaszon június 29-30-án az eddig legnagyobb vízállás alatt 0,3-1,4 m-rel tetőzött, a folyosó alsó szakaszán már nem kellett készültséget elrendelni. A Tárnán levonuló árhullámok június 8-án és június 30-án tetőztek és 1,2-1,3 m-rel maradtak el az eddig észlelt legnagyobb vízállásoktól. A Zagyva és a Tarna védvonalain a figyelő- és őrszolgálaton kívül védekezésre nem volt szükség. 3. A tározók hatása az árvizek levonulására Folyóink külföldi, hegyvidéki vízgyűjtőjén vízellátási és energiatermelési rendeltetéssel - gyakran jelentős méretű - tározókat építettek. A tározók üzemeltetése kihatással van a folyók alsó szakaszának vízjárására is. Az árvízi tározók és a megfelelő üzemeltetésük késleltethetik az árvizek levonulását és ezáltal csökkenthetik az-árhullámok magasságát. A nem kifejezetten árvizek tározására épült tározók túltöltése, az árvízi befogadóképesség hiánya, vagy a helytelen üzemeltetés esetén viszont súlyosbíthatják az alsóbb folyószakaszok árvízi helyzetét. A hegyvidéki nagy tározók esetleges gátszakadása pedig rendkívül súlyos következményekkel járna. Csehszlovákiában a Sajó és a Hernád vízgyűjtőjén 3 nagyobb tározó (idaberáci 23, ruzsini r9, gölinci 11 millió m

3), a Bodrog vízgyűjtőjén pedig 2 tározó (vihorláti 304, domásai 187 millió m

3) összesen 584 millió m

3-rel üzemel. A Sajó és Hernád völgyében levő tározók közül csak 2 tározónak van összesen 8,6 millió m

3-nyi (9%) árvízi tartaléktérfogata. A Bodrog-völgyi tározóknál már jelentősebb, összesen 90 millió m

3 (18%) árvízi tározó tér áll rendelkezésre. Az 1989. évi árvíz időszakában a ruzsini tározóból 60-320 m

3 s"

1 vizet eresztettek le. Romániában az utóbbi évtizedben szintén sok tározót építettek. A Körönök hegyvidéki vízgyűjtőjén például 6 tározó épült (jádremetei 28, dragáni 112, alsólugosi 64, rhezőtelekdi 53, feltőti 34, bakonszegi 15 millió m

3) összesen 307 millió m

3 tározótérfogattal, amelyek tudomásunk szerint csak 9%-os árvízi tartalékkal rendelkeznek. Feltételezhető, hogy a Tisza vízgyűjtőjén Magyarországon kívül, egyéb vízgazdálkodási céllal (vízellátás és energiatermelés) épült tározókat túltöltötték és a nagy csapadék