Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

2. füzet - Gitelson, A. A.-Szilágyi F.-Garbuzov, G. P.: Felszíni vizek A-klorofill töménységének becslése távérzékeléssel

Felszíni vizek a-k

iorofi

.ll töménységének becslése távérzékeléssel 149 ták meg a 0,8-as értéket. Eutrófabb víz esetében a (700—750) • 10~

1

2 m-es, oligo-mezotróf víznél pedig a (430 — 510) • 10 "

1

2 m-es hullámhossz-tartományban mutatkozott nem túl szoros (R = 0,6-0,7) korreláció. Bukata-Bruton-Jerome (1988) megállapítása szerint az oligotróf St. Claire tóban a 450 • 10"

1

2 m és 500 • 10"

1

2 m közötti tartományban ez az összefüggés szoros. Adataink ezt az állítást mezotróf és hipertróf felszíni vizek esetében nem támasztották alá. A korreláció jelentősen javult, amikor a o(/,) értékeket az egész vizsgált hullámhOSSZAlSO tartomány integrált g(A) értékére normáltuk. A C

c

h, és a j?^;) j q(?.) dÁ közötti ÖSSZefÜg^430 gést az eutrófabb körülmények között (C

c

h, = 3,5- 100,0 mg m

3) szoros összefüggést kaptunk a (440-500)- 10"

1

2 m-es (negatív előjelű együtthatók), és a 700 - 10"

1

2 m fölötti hullámhossz-tartományban (pozitív előjelű együtthatók). kisebb C

c

h, = 3,0- 18,6 mg m"

3 esetében (5. ábra) a 430- 10"

1

2 m és 520 • 10"

1

2m közötti (negatív előjelű együtthatók), és a (600-700) • 10"

1

2 m-es hullámhossz-tartományban (pozitív előjelű együtthatók) találtuk szorosnak. Az eredmények szerint nagyobb trofitásfok esetében a LANDSAT MSS4 és MSS6, míg alacsonyabb C

c

h,-nél az MSS4 és MSS5 látszik legalkalmasabbnak a C

c

h, távérzékelésére. Ezek a megfigyelések korábbi empirikus műholdfelvétel feldolgozási eredményekkel összhangban vannak (Szabó-Szilágyi 1982). Megállapításaink igazolása céljából a balatoni mérések adataira alapozva, elemeztük a LANDSAT MSS-sávok hullámhossztartományában integrált spektrális sugárzási együtthatók kiválasztott arányai és a C

c

hi közötti összefüggéseket. A korrelációs együttható értékeit a IV. táblázatban adjuk meg. Az 1988-as méréssorozat kivételével az MSS6/MSS4 sávarány korrelált legjobban a C

c

hi-lel. Gyengébb, bár még szoros korreláció mutatkozott az MSS6/MSS5 és a C

c

hi között. Az MSS5/MSS4 arány esetében viszont éppen a legkisebb C

c|,]-tartományok 1988-as adatsornál volt legjobb a korreláció R = 0,85 értékkel. Hasonló képet kaptunk, ha az MSS-sávokban integrált g (Á) értékeket az egész látható hullámhossztartomány integrált spektrális sugárzási együtthatójára vonatkoztattuk, és ezt az arányt korreláltuk a C

c

h|-lel (IV. táblázat). Ebben az esetben is az MSS4 és MSS6 sáv vonatkoztatott értékei korreláltak jól a C

c

h|-lel nagyobb C

c

hi esetén, míg alacsony C

c|

i

rnél az MSS5/MSS4 + 5 + 6 aránya bizonyult a legjobbnak. A felszínközeli spektrométeres mérések eredményei alapján megállapítható, hogy megfelelő LANDSAT IV. táblázat A LANDSAT MSS érzékelők hullámhossztartományában integrált Q (A) értékek és a C

chi közötti összefüggés korrelációs együtthatói a Balatonon A vizsgálat éve Korrelációs együttható (/?) A vizsgálat éve MSS6 MSS6 MSS5 MSS4 MSS5 MSS6 A vizsgálat éve MSS4 MSS5 MSS4 MSS4 + 5 + 6 MsS4 + 5 + 6 MSS4 + 5 + 6 1985 0,847 0,849 0,711 -0,842 0,214 0,877 1986 0,922 0,899 0,716 -0,900 -0,478 0,920 1988 0,367 -0,133 0.848 -0,769 0,865 0,205 1986- 88 együtt 0,947 0,921 0,746 -0,916 -0,060 0,939