Vízügyi Közlemények, 1990 (72. évfolyam)

2. füzet - Somlyódy L.-Hock B.-Gorzó Gy.: Felszíni vizek minőségének értékelése: Javaslat a korszerűsítésre

Felszíni vizek minőségének értékelése: javaslat a korszerűsítésre 131 (v, = 58), a legjobb Rajkánál (v,= 71) volt észlelhető. Megjegyzendő, hogy a Budapest alatti szelvény és a jugoszláv-magyar határ között a vízminőség javul és Hercegszántónál megközelíti a Rajkánál számított értékeket (v, = 68). Megítélésünk szerint a vízminőségi index hűen tükrözi a Duna vízminőségének hossz-szelvénybeli változását. Természetesen a két ismertetett példa nem elégséges arra, hogy a vízminőségi index gyakorlati alkalmazhatóságát bizonyítsa, de mindenképpen célszerű lenne szélesebb körű hazai kipróbálása már csak azért is, mert az egyik felvízi országban (Bajorországban) rendszeresen alkalmazzák. 3. Tapasztalatok a meglévő hazai mérő és értékelő rendszerrel és javaslatok a korszerűsítésre 3.1. Az érvényben levő magyar szabvány és műszaki előírások Az MSZ 10-172/1-83 számú szabvány elkészítése óta nyolc év telt el. Az ez idő alatt szerzett bőséges tapasztalatok lehetővé teszik az abban foglaltak részleges újragondolását. Az osztályba sorolásnál alkalmazott tartóssági értékekkel kapcsolatban el kell mondanunk, hogy semmilyen nyersanyagra, vagy ipari termékre nem ismerünk olyan minősítési rendszert, amely azt I. osztályúnak minősítené, ha a vizsgált minta 20%-a II.. illetve 5%-a III. osztályú. Az elvi megjegyzésen túlmenően, vízfolyásokra vonatkozóan három példán kívánjuk bemutatni a minősítési rendszer fonákságát. Az egyik példa egy viszonylag tiszta és nagyméretű vízfolyás (Duna), a másik példa pedig egy szennyezett kisvízfolyás (Kenyérmezei-patak). A Duna rajkai, a Kenyérmezei-patak dorogi szelvényében 1985-ben meghatároztuk a legnagyobb és az átlagértékek, a 95%-os tartósságú értékek és az átlagértékek, valamint a 80%-os tartósságú értékek és az átlagértékek hányadosát 22 hagyományos kémiai komponensre. A X. táblázatb&n feltüntetett hányadosok és azok átlagai alapján az alábbi megállapítások tehetők: - A minősítés kulcsszámaként szereplő 80%-os tartósságú érték átlagosan csak 23%-kal, illetve 16%-kal haladja meg az átlagos értéket; - Ugyanez 95%-os tartósságú értékekre vonatkozóan 42%, illetve 77%, míg a legnagyobb értékekre vonatkozóan 62%, illetve 239%. - A vízminőségi komponensek nagyrésze aszimmetrikus eloszlást mutat, így fordulhat elő, hogy a 80%-os tartósságú érték és az átlagérték hányadosa esetenként egyhez nagyon közel álló, sőt annál kisebb szám is lehet. Harmadik példánk a Séd-Nádor vízrendszerrel kapcsolatos, aholis a vízminőség értékelése során 1984-ig 2 állapotot különböztettek meg: - alapállapot (tározóleeresztés nélküli) és - rendkívüli állapot (tározóleeresztés alatti). A kétféle vízminőségi állapotot az ún. mértékadó értékek (3 legrosszabb mérés átlaga) alapján jellemezték. 1984-től a 80%-os tartósság alapján értékelünk, úgy, hogy nem hagyjuk ki a tározóeresztéskor mért eredményeket. A látszólag szigorúbb értékeléssel kapcsolatosan megjegyezzük, hogy 1984 előtt gyakran volt tározóeresztés, a mérések fele, kétharmada ebbe az időszakba esett. 1984-től évi 14 tározóeresztés fordult elő, amelyek mérési eredményei a 80%-os tartósság alapján történő értékelés során kiesnek és ily módon az félrevezető következtetésekhez vezet (elsősorban a döntéshozók számá-