Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

1. füzet - Varga Pál-Fekete János-Kiss Beatrix: Szerves mikroszennyező alkil-aril foszfátészterek vizeinkben

Szerves mikroszennyező alkil-aril foszfátészterek vizeinkben 79 A folyadék-kromatogram (2. ábra) alapján látható, hogy az SFR D46 hidraulikai folyadék nem egységes vegyület, feltételezhetően több összetevő elegye. A részletesebb hatás megismerése érdekében elvégeztük az SFR D46 anyag szerkezet-azonosítását. Erre a célra fordított fázisú folyadékkromatográfiás módszert alkalmaztunk. A korábban tárgyalt analitikai eljáráshoz hasonlóan, de 80/20 térfogatrész metanol-víz eluenssel választottuk szét és gyűjtöttük külön az egyes összetevőket. A megfelelő mennyiségű minta kinyerésére az elválasztást többször megismételtük, az ismétlések száma a fö összetevők esetén 10, a többieknél legalább 20 volt. Az összegyűjtött mintákból a metanol-víz elegyet vákuumdesztillációval távolítottuk el. Az előkészített összetevők szerkezetének megállapítására infravörös spektroszkópiát és tömegspektrometriás módszert használtunk (BME 187, Fekete-Kocsi-Varga 1988). Az elválasztás során négy csoportot különböztettünk meg. Az infravörös spektrumok bizonyították, hogy: - izopropil és fenil csoportok vannak jelen, - az aromás gyűrűn az izopropilcsoport orto és para helyzetű. Az izopropil csoportok számát és az orto, para helyzetek megkülönböztetését a tömegspektrometriás fragmensek alapján végeztük. Az azonosításhoz felhasználtuk a folyadékkromatográfiás retenciós időket is. Ezek alapján az egyes frakciók szerkezetét a IV. táblázatban mutatjuk be. A szerkezet azonosítás alapján - fenil foszfát észtert, - mono-, di-, tri-, és tetraszubsztituált izopropil-fenol-foszfát észtereket lehetett kimutatni. A 2-5. ábrákon bemutatott kromatogramok és a II. táblázatban részletezett retenciós idők „szigorú" rendről árulkodnak -elsőként a trifenilfoszfátészter jön le (A. csúcs) - ezt követi a monoizopropilfenil/difenilfoszfonát származék két csúcson, előbb az orto, majd a para-forma (B. csoport) - rendre következnek a két izopropil (C. csúcs csoport), három izopropil (D. csúcs csoport) és a négy izopropil (E. csúcs csoport) csoportot tartalmazó származékok. A szubsztituált származékok a keletkezés valószínűségének megfelelően csökkenő mennyiségben követik egymást; a legnagyobb mennyiség a monoszármazék, míg a tetra-származék alig éri el a 15%-ot. Elvégeztük az SFR D46 előkészített összetevőinek toxikológiai vizsgálatát is. A vizsgálathoz 48 órás Daphnia magna tesztet alkalmaztunk. Az 50%-os pusztulást okozó töménység meghatározását a vonatkozó MSZ 22902/6/81 szabvány előírásai szerint végeztük. Az egyes frakciók eltérő toxikusságot mutattak. A IV. táblázat adataiból egyértelműen látszik, hogy a II. csoport nagyságrendekkel mérgezőbb, mint a többi összetevő. Ha figyelembe vesszük, hogy ennek a csoportnak az összetétele az előzőek alapján orto helyzetben tartalmaz szubsztituenst, akkor megállapíthatjuk, hogy az orto-izopropil-fenil származék lényegében toxikusabb, mint a para helyzetű. Az ortoszármazék aránya az SFR D 46-ban kb. 10%, tehát az összhatást várhatóan ez az össztevő fejti ki. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ezek a vizsgálatok rövid idejűek voltak. Várhatóan a hosszú távú tesztek - hiszen a rendkívüli vízszennyezés során a Bentapatakban és a halastavakban a halak lényegesen hosszabb ideig voltak kitéve az SFR D46 hatásának további részletekre adnak felvilágosítást. Figyelembe kell vennünk azt