Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

620 Könyvismertetés lesen idézett jogszabályok értékeléséből kiindulva indokolja a Vízügyi Törvény tervezett újrafogalmazásának alapelveit. A Vízügyi Minisztérium feladatainak ellátásához szükséges pénzügyi alapokat és munkaerőigényeket tárja az olvasó elé a 9. fejezet. A vízügyi beruházások alakulását 1910-től tekinti át, rámutat a jelentős ingadozások okaira és megalapozza az ezredfordulóig szükségesnek tartott beruházási igényeket. A Vízügyi Minisztérium dinamikus, rugalmas szervezetben a szükséges legkisebb létszámú,jól képzett, megfelelően fizetett műszaki, technikusi és államigazgatási személyzet kialakítására törekszik, amely a vízügyi célkitűzéseket a saját és a magánszektor szellemi kapacitásának optimális kombinációjával képes megvalósítani. A személyzeti politika elve a szakképzett munkaerőért folyó éles versenyben is vonzó pályafutás biztosítása. Ezt szolgálják a saját oktatási központban szervezett, magánszervezetek és közületek előtt is nyitva álló továbbképző tanfolyamok, különféle ösztöndíjak, tanulmányutak és a nemzetközi szakmai rendezvényeken való részvétel elősegítése. Itt foglalkozik a „privatizálás" kérdéseivel is megállapítva, hogy központilag csak azokat a feladatokat szabad ellátni, amelyek „kereskedelmi alapon" nem teljesíthetők, vagy amelyek „kereskedelmi érdekek" nélkül jobban szolgálják a közérdeket. Ugyanitt vizsgálja a vízügyi építőkapacitás által és vállalati formában kivitelezendő munkák kérdését is. Az előzőekben részletezett kérdéseket a 10. fejezetben a Vízügyi Minisztérium főbb célkitűzéseinek, politikájának és elveinek összefoglalása zárja le, kiegészítve a vízügyi létesítmények környezeti hatására vonatkozó megfontolásokkal. A könyv számos, a magyar vízgazdálkodási gyakorlatban is felmerülő kérdést tárgyal. Szerkezetében is mutat rokonvonásokat a Magyar Vízgazdálkodási Kerettervvel. A vízgazdálkodás feladatainak szabad piacra orientált gazdasági környezetben történő megfogalmazásában és megvalósításában érvényesülő szemlélet az, ami egy távoli ország szakmai megismerésén túlmenően a könyvet a magyar szakemberek számára érdekessé teszi. Ismerteti : Szilvássy Zoltán BOGNÁR GYŐZŐ (Szerk.): VÍZFOLYÁSOK KÖRNYEZETBE ILLESZKEDŐ SZABÁLYOZÁSA A VITUKI kiadványa 78 oldal terjedelmű, 28 képpel és 20 ábrával. 28 irodalmi hivatkozás (VIZDOK, Budapest, 1989). A vízgazdálkodás és a környezeti kölcsönhatásai régóta közismertek. A vízfolyások szabályozása olyan nélkülözhetetlen gazdasági tevékenység, amelyet társadalmi igények támasztanak alá, ugyanakkor jelentős beavatkozás a természetbe, és ezért a szabályozások során a vízfolyások sajátos ökológiai rendszerének megőrzésére gondot kell fordítani.