Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXI. évfolyam 1989. évi 4. füzet KÖNYVISMERTETÉS VÍZKÉSZLETGAZDÁLKODÁS A DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁGBAN (Management of the Water Resources of the Republic of South Africa, 1986. CTP Book Printers, Cape Town. 79 ábra, 79 táblázat, 492 oldal.) A Dél-afrikai Köztársaság 1,235 millió km

2 területére hulló évi átlagos csapadék 497 mm. Az évi potenciális párolgás ezzel szemben 1100 és 3000 mm között változik. A keleti, keskeny parti sáv kivételével az ország túlnyomó része arid, vagy szemi-arid jellegű. A lakosság számának gyorsütemü növekedése és a gazdaság fejlődése következtében növekvő vízigényeket tehát korlátozott készletekből kell kielégíteni, az egymással versengő vízhasználatok, a környezetvédelem és a vízgyűjtőn elhelyezkedő államok érdekeinek figyelembevételével. A víz köztulajdon jellege, a vízhasználók és vízszennyezők közötti kölcsönhatások, a vízkészletek megosztása, valamint a vízgyűjtők közötti átvezetések fokozódó szükségessége annak felismeréséhez vezetett, hogy az átfogó vízgazdálkodási szabályozási feladatokat csak a központi kormányzat képes hatékonyan ellátni. Ennek érdekében az 1956. évi 54. törvény - a Vízügyi Törvény - a Vízügyi Minisztériumot (Water Department) a szükséges jogkörrel ruházta fel. A vízügyi politika általános alapelveit az 1966. évi súlyos aszályt követően létrehozott Vízügyi Helyzetfelmérő Bizottság ajánlásai rögzítették, amelyeket a kormány 1980ban jóváhagyott. Az elvek gyakorlatba történő átültetése a Vízügyi Minisztérium számára rugalmas országos vízgazdálkodási stratégiát jelent, amelynek kulcsfontosságú elemei a hatékony vízkészlet-gazdálkodás, vízigény- és vízminőség-szabályozás. Az országos vízügyi infrastruktúra megteremtése mellett a Vízügyi Minisztérium feladata annak biztosítása, hogy a piacorientált társadalomban a készletek elkerülhetetlen hatósági felosztása lehetőleg semleges hatást váltson ki és ne zavarja meg a piac hatásmechanizmusát. Ennek megfelelően a korlátozott vízkészleteket az azonos határhaszon elve alapján kell felosztani. A rendelkezésre álló vízkészletek közös hasznosítása és gazdaságilag hatékony vízgazdálkodási rendszerek megvalósítása legelőnyösebben a tájékozott közvélemény támogatásával és a vízhasználók együttműködésével érhető el. A vízgazdálkodás fentiekben vázolt elveinek megvalósításával kapcsolatos kérdéseket tárja ezért a közvélemény elé és ezzel a vízhasználók és a Vízügyi Minisztérium közötti partneri kapcsolat kialakítását kívánja elősegíteni ez az 1986-ban megjelent, igényes kivitelű, gazdag képanyaggal illusztrált, közel 500 oldal terjedelmű kiadvány. A vízgazdálkodás helyzetét, az ezzel kapcsolatban felmerülő problémákat és a célkitűzéseket a könyv 9 fejezetben tárgyalja. Az 1. fejezet általános áttekintést nyújt a vízkészletekről, megállapítva, hogy DélAfrika folyói átlagosan évi 53,3 • 10

9 m

3 vizet szállítanak, és hogy a jelenlegi műszaki színvonalon ennek mintegy 62%-a, azaz 33 • 10

9 m

3 hasznosítható gazdaságosan. A hasznosítható felszín alatti vízkészleteket 5,4 • 10

9 m

3-re becsülik. A vízkészletek túlnyomó részét tehát a folyók vízhozama alkotja. A folyók vízjárása azonban éven belül, de hosszabb időszakokat tekintve is szélsőségesen változékony. A vízkészletek a gazdasági fejlődés súlyponti térségeihez képest kedvezőtlen földrajzi eloszlásban jelent-