Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
A magyar Duna-szakasz vízminősége 585 tek oxidálásához szükséges. Magas oldottoxigén-értékek természetesen nem alakulnak ki, mivel a magasabb vízhőmérséklet miatt kisebb a víz oxigénoldó képessége. A szélső értékek ingadozása Bajánál lényegesen nagyobb, mint Rajkánál. Ez azt bizonyítja, hogy a Duna oldottoxigén-tartalmát a vegetációs időszakban, márciustól októberig a klimatikus viszonyokon keresztül elsősorban az algatermelés befolyásolja. Az oxigénigény (a savas permanganátos: KOI p s és a bikromátos KOI k) értéket a vízbe kerülő szerves anyagok terhelése, a vízben termelődő szerves anyagok mennyisége, a lebomlási folyamatok előrehaladottsága és a hígítást biztosító vízhozam határozza meg. Vizsgálataink során a KOI p s érték 4,4-7,8 gm" 3, a KOI k érték 12-20 gm3 között változott. A különböző időszakokban végzett KOI k vizsgálatok hossz-szelvénye közel azonosan alakult. A legjellemzőbb, hogy Budapest térségében minden alkalommal jelentkezett egy 4-8 gm 3-es emelkedő szakasz. A kémiai oxigénigény keresztmetszetbeni változását példaként az 1979 óta végzett törzshálózati adatok alapján, a szobi szelvényben a 2. ábrán mutatjuk be, évi 26 mérési adat alapján. A 2. ábra alapján egyértelmű, hogy Szobnál a bal part mindig szennyezettebb, s a jobb part vízminősége viszonylag kedvezőbb még a középen mért értékeknél is. A parti hatások a főváros alatt tovább erősödnek és a partoknál mért értékek jól jellemzik, hogy a szennyvíz-bevezetések hosszabb szakaszon éreztetik hatásukat. (A Mosoni-Dunán, a Vágón, a főváros környezetében, a Sión bevezetett szennyezések.) A havi KOI p s átlagértékek idősora nem mutatott olyan egyértelmű éves periodikus változást, mint amilyen az oxigéntelítettség idősorában jelentkezett. Az elsődleges termeléssel létrehozott szervesanyag-tömeg a vegetációs időszakban gyakran nagyobb, mint a lebomló szervesanyag-mennyiség. Ezért a Dunán Rajkánál tavasszal, vagy nyár elején, Bajánál nyár végén kisebb csúcsértékek alakulnak ki. Télen, amikor az algatömeg nem befolyásolja a mérést, a rajkai és bajai értékek közel azonosak. Feltételezhető tehát, hogy a magyarországi terhelések az országhatárig még a legrosszabb körülmények között is lebomlanak és a vegetációs időszakban jelentkező növekedés az algaprodukció következménye. Az oldott szerves szén (DOC) értéke függ a vízhozam változásától, de értékét elsősorban a szennyezőanyag-terhelések határozzák meg. A „vízszállal együttmozgó" vizsgálatainknál az oldott szerves szén értékei 2 10 gm ~ 3 között alakultak (3. ábra). Érdemes felfigyelni, hogy a Dunába ömlő mellékvízfolyásokon (Mosoni-Duna, Vág, Sió) a főmederben mért értékeknél mindig nagyobb értékeket mértünk. A két nyár végi vizsgálat és a két téli, kisvizes mérés között is lényeges eltérés van (3. ábra). A szervesszén-tartalom, mint vízminőségi összetevő, jól jellemzi az oldott szerves szennyezést, további előnye, hogy az algatermelés miatti másodlagos szerves szennyeződést kevésbé méri, mint az eredeti mintából kiinduló kémiai oxigénigény. Az ammónium (NH4) töménysége a „vízszállal együttmozgó" vizsgálatainknál a Dunában 0,1-3,6 gm" 3 között változott, szórása tehát feltűnően nagy. A legnagyobb értéket az 1985 novemberében, kis vízhozamnál és 2-4 °C vízhőfok mellett, a kis értékek a nagyobb vízhozam és magasabb vízhőmérséklet mellett jelentkeztek. A novemberi vizsgálatoknál a már a Rajkánál is magas értékek a Vág és a Sió torkolata alatt tovább növekedtek, míg a melegebb időszakban mért kisebb értékek az egész magyarországi Duna-szakaszon alig változtak. Budapest térségében egyik vizsgált sorozatnál sem jelent-
