Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
4. füzet - Szigyártó Z.-Gilyénné Hofer A.-Laczay I.-Várnainé Pongrácz M.: Módszertani vizsgálatok a töltésezett folyók nagyvízi vízjárásának meghatározására
Módszertani vizsgálatok a töltésezett folyók nagyvízi vízjárásának meghatározására 575 A kiegészítésként elvégzett mozgó-átlag elemzés eredményeinek a szemlélet alapján történő értékelése a legtöbb esetben alátámasztotta a statisztikai szempontból szabatos trendvizsgálat eredményét. Ugyanakkor - egy korábbi vizsgálattal összhangban ( VITUKI 1984/'a) - a mozgó-átlagok alakulása egyes esetekben (mint például a vizsgált tiszai állomások idősoránál) utal arra, hogy a változást egyetlen lineáris trenddel kissé erőszakolt jellemezni, s hogy az 1960-as évektől láthatólag megváltozik mind a trend meredeksége, mind pedig az adatsor jellege. A függetlenségvizsgálatok során kapott kedvezőtlen (p< 5 %-os) eredményeket alátámasztják azok az állomások egy részére elvégzett autokorrelációs vizsgálatok is, amelyek (mint például a Sebes-Körös körösszakáli szelvényében) az egymást követő adatokra szignifikáns korrelációt mutattak ki. Az adatsorok hosszának növekedése a 60 évesnél hosszabb idősorok esetében lehetővé tette azt, hogy a Kolmogorov-Szmirnov-féle egyöntetűség vizsgálat esetében az idősort ne csak középen, hanem egy sorozatos statisztikai hipotézisvizsgálat keretében minden olyan к és / elemű részmintát szolgáltató helyen elvágják, amelyre teljesül a 15 < W - k + l feltétel. E vizsgálatok elvégzésével kitűnt, hogy a középen elvágott adatsor nem minden esetben ad hü képet az egyöntetüségi viszonyokról. Ugyanis akadt nem egy olyan minta, amelynél a sorozatos statisztikai hipotézisvizsgálat legrosszabb eredménye, p m, n <5% lett annak ellenére, hogy a középen elvágott minta két felének az összehasonlítása még nem utalt az adatsor inhomogenitására. A Kolmogorov-féle illeszkedés vizsgálat az eloszlás normális eloszlással való közelíthetőségét valamennyi adatsornál nagy p valószínűséggel igazolta. 4.3. A várhatóérték analízissel és a szignifikáns trendek figyelembevételével kapott eredmények összehasonlítása Az összehasonlítás nyilvánvalóan csak azokkal az állomásokkal foglalkozhat, amelyeket mindkét vizsgálatba bevontak (II. táblázat). Ennek megfelelően a következő értékelés a Tisza mentén csak a vásárosnaményi, a tokaji, a tiszafüredi, a szolnoki és a szegedi adatsorokból kapott eredményekre térhet ki. A Körösök rendszerében viszont már egy teljes átfogó kép adható. A számszerű adatok elemzése előtt azonban feltétlenül fel kell hívni a figyelmet azokra az eltérésekre, amelyek a kétfajta vizsgálat különböző jellegéből fakadnak: A várhatóérték analízis az adatsort különböző, egymástól eltérő várhatóértékkel rendelkező szakaszokra bontja, s így az adatsor utolsó szakasza (I. táblázat) valóban az adatsor végére jellemző törvényszerűségekről ad képet. Ugyanakkor a trendekkel végzett vizsgálat az egységnek tekintett teljes adatsorban mutatkozó általános törvényszerűségeket tárja fel, s az idősor végén mutatkozó változások a számítható lineáris trendek meredekségét csak bizonyos csillapítással befolyásolhatják. Ez tehát az oka annak, hogy a vizsgált időszak végére számítható 1 %-os árvízszintek nem szükségképpen azonosak. Egymás eredményeit azonban mindenképp megerősítik akkor, ha végül is mind a két vizsgálat ugyanazt a következtetést : a szintek változatlanságát, illetve szignifikáns megemelkedését támasztja alá.
