Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

4. füzet - Szigyártó Z.-Gilyénné Hofer A.-Laczay I.-Várnainé Pongrácz M.: Módszertani vizsgálatok a töltésezett folyók nagyvízi vízjárásának meghatározására

562 Szigyártó Z., G ily énné H of er A., Laczay I. és Várnainé Pongrácz M. vonatkozó feljegyzések is valószínűsítették. Ennél is lényegesebb azonban az, hogy a Bodrog két, egymáshoz közeli állomásán, a csehszlovák oldalon levő bodrogszerdahelyi és a magyar oldalon levő felsőberecki vízmércén 1933-tól észlelt évenkénti jégmentes vízállások idősora jellegzetes inhomogenitást mutat (2. ábra). A legnagyobb évi jégmentes vízállások középértéke 1959-ig (a bodrogszerdahelyi „0" pont változástól eltekintve) állandó, majd 1959-től kezdve az mind a két állomáson, egymással teljes összhangban szeszélyes változásokat mutat (2. ábra). A tapasztalt, meglepő jelenségre pontos magyarázatot találni nem lehetett. Már akkor felvetődött azonban az a gondolat, hogy mindez valószínűleg a Bodrog vízgyűjtőterületének a csehszlovák részén, az 1950-es évek második felében megindult tározóépítési programmal hozható kapcsolatba. Az eredmények alapján, a már rendelkezésre álló matematikai statisztikai módszer szükség szerinti finomításán, s a széles körű alkalmazáshoz szükséges számítógép program kidolgozásán kívül, megkezdődött a Tisza rendszeréhez tartozó folyók nagyvízi vízjárásában bekövetkezett esetleges változások kimutatása, a további változások lehetőség szerinti előrejelzése, s emellett a Tisza vízrendszerében a határfolyók árvizeit módosító emberi beavatkozások számbavétele (VITUKI 1981). A két feladathoz már 1982-ben, harmadikként kapcsolódott egy olyan vizsgálat is, amely célul tűzte ki, hogy a kidolgozott matematikai statisztikai módszerrel kimutatott változásokat valamely, erre alkalmas szelvényben azonosítsa a szelvényben, illetve annak környékén végrehajtott emberi beavatkozások hatásával ( VITUKI 1982). 1.1. Vízjárást módosító beavatkozások a Tisza külföldi vízgyűjtőjén A lisza vízrendszeréhez tartozó folyóink külföldi vízgyűjtőjén tervezett, illetve végrehajtott beavatkozásokra vonatkozó adatgyűjtő és rendszerező munka (VITUKI 1983) anyagából egyértelműen kitűnt, hogy a vizsgált vízgyűjtőkön az 1950-es évek közepén, az 1960-as évek elején indultak meg a rendszeres beavatkozások ( Várnainé 1984). Az adatgyűjtés minden erőfeszítés ellenére sem lehetett teljes, egyrészt azért, mert a mederrendezési, töltésépítési munkák nagy részéről az adatok nem, vagy csak részlegesen álltak rendelkezésre, másrészt azért, mert a tervek megvalósításáról nem voltak, s nincsenek megbízható információink. Annyi azonban mégiscsak megállapítható volt, hogy az emberi beavatkozások vízjárást módosító hatására elsősorban a Romániában, s valamivel kisebb mértékben a Csehszlovákiában eredő folyók esetében számíthatunk. Hasonlóképpen rögzíteni kellett azt is, hogy a tározók vízjárást módosító hatása nagymértékben függ azok üzemrendjétől, amelyre viszont semmiféle adattal sem rendelkezünk. 1.2. A várhatóérték analízis módszerének fizikai ellenőrzése A sorozatos statisztikai hipotézisvizsgálattal végrehajtott várhatóérték analízis eredeti formájában azt a célt szolgálta, hogy az észlelési adatsort egymástól különböző középértékű szakaszokra bontsa. így a vizsgálat végeredménye egy, a várhatóértékek változását feltüntető lépcsős ábra volt (1. ábra). Ugyanakkor elvileg lehetőség nyílott a várhatóérték folytonos változására is. Ezért szükségessé vált egy olyan továbbfejlesztés, amelynél az algoritmus egyirányú lépcsős változások esetén megvizsgálja és eldönti azt, hogy ezek az egymásután következő lépcsők nem egyirányú, folytonos változást tükröznek-e (VITl'KI 1982).