Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
4. füzet - Nováky Béla: A globális éghajlati változások társadalmi-környezeti vizsgálata
530 Nováky Béla 2.2.2. Vízgazdálkodás. A vízkészletek - általában a természetes vizek - igen szorosan kötődnek az éghajlathoz, következésképpen az éghajlati ingadozásokat legérzékenyebben a felszíni vizek és a felszínközeli talajvizek követik, a mélyebben fekvő felszín alatti vizek járásában az éghajlati ingadozások csak erősen tompítva vagy egyáltalán nem mutathatók ki. Nagyobb térfogattal rendelkező tavak vízjárása a hosszabb periódusú éghajlati ingadozásokat követi többnyire késleltetve. A Kaszpi-tó vízszintje pl. mintegy 15 év késéssel válaszol a vízgyűjtőben bekövetkező éghajlati ingadozásokra (Klige 1978). A különböző formában megjelenő természetes vizek járásában mutatkozó ingadozások és az éghajlati ingadozások közötti összefüggések feltárását megnehezíti, hogy a vízjárást az éghajlati tényezőkön kívül, számos esetben azokat meghaladó mértékben, a térszíni adottságok is befolyásolják. Az éghajlat és a vízjárás közötti kapcsolatok feltárására számos vizsgálatot végeztek a múltban az egyszerűbb felépítésű statisztikai kapcsolatoktól kezdve egészen a bonyolult felépítésű és nagy adatigényű modellekig (Peck-Keefer-Johnson 1981). Ezek a múltbeli észlelésekre alapozott éghajlat-lefolyás összefüggések a lehetséges éghajlati változások vízjárásra gyakorolt hatásainak előrejelzésére is alkalmasak lehetnek ( SCOPE 1985). Az arizonai Salt River vízgyűjtőre végzett szimulációs vizsgálatok pl. azt jelzik előre, hogy az átlagos évi középhőmérséklet 2 °C-kal való növekedése és az évi csapadék 10%-os csökkenése az átlagos évi lefolyás mintegy 20%-os csökkenését eredményezi (Callaway-Currie 1985). Az éghajlati ingadozások a vízjárás ingadozásán keresztül hatnak a vízgazdálkodási tevékenységekre. Különösen érzékenyek az éghajlat változékonyságára a felszíni és felszín közeli vizekre telepített vízfogyasztók, az öntözés, az árvízvédelem, a tározás {Callaway-Currie 1985). Nemec-Schake (1982) egy éghajlat-lefolyás rendszermodell segítségével elemezte az éghajlat hipotetikus változásainak lefolyásra gyakorolt hatásait a szárazabb éghajlatú Texas állambeli Pease folyó vernoni szelvényében és a nedvesebb éghajlatú Mississippi állambeli Leaf folyó collinsi szelvényében. Azt találták, hogy az évi középhőmérséklet 1 °C-os növekedése és a csapadék 10%-os csökkenése - azaz összességében az éghajlat ariditásának a növekedése az évi átlagos lefolyást 50%-kal (a Pease folyón), ill. 25%-kal (a Leaf folyón) csökkenti. Az észlelések alapján számított sokéves átlagos készlet 20%-ára kiépített tározókapacitás a jelenlegi igényeket 84%-os biztonsággal elégíti ki. Az előzőek szerint feltételezett éghajlati változások következtében ezek a vízigények ugyanilyen biztonsággal a tározóterek jelentős megnövelése esetén elégíthetők csak ki: a Pease folyón 220%, a Leaf folyón 120% tározótérfogat-növelés szükséges. 2.2.3. Energiagazdálkodás. Az éghajlati ingadozások szerepe az energiagazdálkodásban kettős : egyfelől befolyásolja az energia-felhasználás iránti igényeket, másfelől egyes megújuló energiaforrás - a vízerő, a napenergia, a biomasszából nyerhető energia nagyságát ( Jäger 1985). Egyes vizsgálatok szerint pl. az évi középhőmérséklet és a fűtési igény közötti kifejezett, közel lineáris kapcsolat van és 1 °C változás a fűtési igényeket mintegy 10%-kal változtatja meg (McKay-Allsopp 1980). Az Egyesült Államokban az 1976-77 években fellépő aszály - amikor
