Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

3. füzet - Szilágyi F.-Szabó Sz.-Mándoki M.-Tóth L.: A műszaki beavatkozások hatása a Velencei-tó vízminőségére

446 Szilágyi F., Szabó Sz., Mándoki M. és Tóth L. Az egyes területek nagysága és aránya az egész tó felületéhez viszonyítva az alábbi : I. Természetvédelmi terület, főként a nagy huminanyag-tartalmú sötétbarna vizű területek tartoznak ide, és a természetvédelmi területen kívül két közeli tisztás is (10,9 km

2, 44%); II. Agárdi Hosszú-tisztás, korábban az átmeneti vizek tája (2,4 km

2, 10%); III. Nagyvíz, korábban a szürke vizek tája (6 km

2, 24%); IV. Evezős-pálya, korábban a szürke vizek tájához tartozott (1,9 km

2, 8%); V. Kárászos környéke, korábban az algás barna vizek tája (3 km

2, 12%); VI. Fürdető, korábban hipertróf zöld vizek (0,8 km

2, 3%). A kotrások hatásának bemutatásához két jellegzetes területet választottunk: az egyik a hipertróf, korábban teljesen zárt tisztás (Fürdető, VI. terület), a másik a természetvédelmi terület (I. terület), ahol gyakorlatilag nem végeztek kotrásokat (5. ábra). Az eutrofizációt egyik legjobban jelző paramétert az a-klorofill töménységet és a kotrások következtében megváltozott felkeveredési viszonyok alakulását jelző Secchiátlátszóságot tüntettük fel a 6. ábrán. A hipertróf Fürdető területén az a-klorofil töménység évi átlagának csökkenése jelentős mértékű. Az 1973-as 160 mg m^

3 feletti értékről 30 mg m~

3 alá. Bár a görbén helyi csúcsok figyelhetők meg (1979-ben és 1983-ban) a trofitáscsökkenés irányzata egyértelmű. A Secchiátlátszóság az átlagtöménység csökkenésével párhuzamosan kissé nőtt ezen a területen. Az I. területen az a-klorofill töménység éves átlaga a vizsgált időszakban alacsony volt (40 mg m~

3 alatti). Az évek során ezen a területen is hasonló irányzatú változás volt megfigyelhető az a-klorofill töménység alakulásában, mint a VI. területen, csak a változás nagysága volt kisebb 1973-87 között az a-klorofill töménység éves átlaga 10-40 mg m 3 tartományban ingadozott. A Secchi-átlátszóság évi átlagát tekintve 1973-81 között monoton csökkenés volt megállapítható 1,20 m-ről 0,40 m-re. Ezen a területen nem volt számottevő beavatkozás, ez a változás feltehetően a környező vízterületeken végbement változások eredménye (pl. jobb elkeveredési viszonyok). A Velencei-tó vizében az a-klorofill a tóterülettel súlyozott átlag töménysége (7. ábra) 1973-78 között több mint kétszeresére nőtt a vízgyűjtő fejlődésével összhangban, azonban az 1979-85 közötti években nagymértékű csökkenés volt tapasztalható annak ellenére, hogy a vízgyűjtő társadalmi-gazdasági fejlődési mutatói tovább nőttek (3. ábra). A tavi átlag 20 mg m"

3 alá csökkent, mely érték kisebb az 1973. évinél. A tóvíz kémiai oxigénigénye átlagosan kb. 4 g m~

3-rel csökkent, ami részben a sok szervesanyagot tartalmazó lágy üledék eltávolításának, részben pedig a trofitás csökkenésének tulajdonítható. A nyíltvízi területek arányának növekedése következtében javultak a tó felkeveredési és áramlási viszonyai. A kemény talajig való kotrással nehezen ülepedő, kolloidot tartalmazó üledékfelszín alakult ki. A keveredési viszonyok javulása és a lebegőanyag rosszabb ülepedése miatt harmadára csökkent a tóvíz átlátszósága, ami a trofitáscsökkenéshez szintén hozzájárulhatott árnyékoló hatása révén. A tó üdülésre használt területén a beavatkozások természetvédelmi szempontból részben és időszakosan kedvezőtlenül hatottak. A vízkémiai, fito- és Zooplankton, élőbevonat vizsgálatok eredményei szerint a tó korábbi mozaikossága erősen csökkent a beavatkozások következtében (

VITUKI 1977, 1980.) A nádasállományt károsította a kotrási tevékenység, az erősebb hullámzás és a nád kórokozóinak elszaporodása (Kovács et al. 1985). Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a természetvédelmi érdekek nem ezen a tórészen, hanem a természetvédelmi területen kaptak elsőbbséget. Összefoglalva megállapítható, hogy a beavatkozások következtében a Velencei-tó