Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
3. füzet - Starosolszky Ödön: A vízlépcsők hatása a jégjárásra
A vízlépcsők hatása a jégjárásra 371 - Az osztrák energiarendszer jellegéből eredően ezeket a vízlépcsőket bizonyos korábbi szóbeli hírektől eltérően ma sem használják csúcsenergia-termelésre. Tehát a tározókban napi vízszintingadozás nincs és ún. elhagyott meder sem fordul elő. - A tározók méretei általában kisebbek, mint a két BNV vízlépcsőé, egyedül az aschachi méretei közelítik meg ezeket. A Duna esése az osztrák szakaszon nagyobb, ezért a tározók visszaduzzasztása rövidebb szakaszon érvényesül. Az osztrák Duna-szakaszon létesült első vízerőmű, az ybbs-persenbeugi erőmű 1957/58. évi üzembehelyezése óta tapasztalatokat gyűjtöttek mind az egyes tározóterek, mind a zárt tározótér-láncolatok jégviszonyairól. Az egyes jégfajtáknak különböző jelentősége van a hajózás és a vízerőmüvek üzemeltetése szempontjából. Míg ugyanis a parti jégnek sem a hajózás, sem pedig az erőmű-üzemeltetés számára nincs jelentősége, addig a hajóközlekedést már háromtized mértékű borítottságú zajló jég is jelentősen hátráltatja. A meghatározott mértékűnél vastagabb zárt jégtakaró esetén a hajózást le kell állítani, ez azonban egyáltalán nem zavarja a vízerőművek üzemeltetését. A vízerőmüvek téli üzemeltetése szempontjából viszont a lebegő kásajég különösen kellemetlen, minthogy rá tud fagyni a turbinák beeresztő nyílásainak gerebeire. Ez történt pl. 1982. január 14. és 18. között az ybbs-persenbeugi erőműnél is, ahol a bemeneti gerebek eljegesedése következtében egyes turbinákat 97 óráig terjedő különböző időtartamokra le kellett állítani. A jég csak a vízhőmérséklet igen kismértékű (0 °C-ról 0,2 °C-ra történő) megemelkedése következtében lazult fel, úgy hogy a turbinák újra dolgozni kezdhettek. A képződőfélben levő fenékjég természetesen nagyon hátrányosan hat a vízerőmű üzemelésére; szélsőséges esetben (pl. jégtorlasz esetében) akár a gátak meghágását is okozhatja. Ezen tározótérbeli vízszintemelkedés megelőzése érdekében feltétlenül szükséges, hogy a felvízszintet a duzzasztás helyén lesüllyesszék, ami persze, az ily módon csökkentett esésmagasság következtében, energiatermelési veszteségekkel jár együtt. Ilyen eset néhányszor fordult elő Ausztriában. Egy-egy jégtorlasz megjelenése nem csupán a tározótér vízszintjének a megemelkedését, hanem a partok és a gátak károsodását is okozhatja. Egy ilyen jégtorlasz megmozdításához ugyanis a duzzasztási hely felvizének süllyesztésére van szükség. Ha a torlasz ennek következtében a tározótér mélyebb szintjére jut, ezzel mérséklődik visszaduzzasztó hatása. Ha az említett beavatkozások nem lennének elégségesek, akkor a jégtorlaszt jéglebocsátással az alvízbe kell levezetni. Az osztrák Duna-szakasz vízerőmű-láncolata kiépítésének előrehaladása, valamint az ezzel kapcsolatos - az eredetinél jóval simább partvonalozást és kisebb vízsebességeket eredményező - folyószabályozási munkák következtében azonban örvendetesen csökkent a jégtorlaszok kiterjedése. így például a múlt században, 1879/80 és 1892/93 telén még olyan jégtorlaszok is voltak, amelyek az osztrák-magyar határszelvénytől felfelé 180 km-re terjedtek és csaknem Ybbs-ig értek. Alapvetően érvényes az a megállapítás, hogy a vízlépcsőknek lényegében semmilyen negatív hatása sincsen a jégjárásra, ha eltekintünk attól, hogy a zárt jégtakaró gyorsabb kialakulását teszik lehetővé. A zárt vízlépcső-láncolatokban ugyanakkor viszont jóval kisebb a hajózás és az erőmű üzemeltetése számára egyaránt sokkal kellemetlenebb jég megjelenési forma, a jégtorlasz kialakulásának a valószínűsége.
