Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

3. füzet - Starosolszky Ödön: A vízlépcsők hatása a jégjárásra

A vízlépcsők hatása a jégjárásra 369 csökkent a jégtakaró élettartama. Ez az irányzat várható a dunakiliti duzzasztómű tározóterében is. Déri (1985) tanulmánya rámutat tehát arra a változásra, amely az utóbbi években érvényesülhetett, éspedig - az éghajlat viszonylag melegebb periódusban volt, - a vízbevezetések egyúttal pozitív hőmennyiséget is visznek a Dunába, - a vízminőség vegyi változása szintén csökkentőleg hat a jégképződésre. A jövőre vonatkozóan az éghajlatváltozásra nézve kellő biztonsággal nem következtethetünk. A vízbevezetések hozama még tovább növekedhet, főleg, ha az energiaipar hűtővízigénye nem csökken, a vegyi tisztításnak (harmadfokú szennyvíztisztítás) általánossá válása a közeljövőben még nem remélhető, ezért az oldott szennyezések legfeljebb nem növekednek tovább. A befolyásoló tényezők előrejelzésében fennálló bizonytalanságok miatt ezért célszerűnek látszik a Duna jégjárásának szabályosságait rendületlenül a sokéves észlelési adatok alapján szemlélni. 6.3. A jégtakaró hatása a vízminőségre A tározókban kialakuló vízminőséget szabad vízfelület esetén jelentékenyen befolyásolja a szél, amely a vízbe levegőt kever, ugyanakkor az általa gerjesztett hullámzás révén felkeveri a sekélyebb részeken a leülepedett hordalékot. A levegőbevitel folyamata kedvező, az üledékhez kötődő szennyezőanyagok felkeveredése azonban kedvezőtlen lehet. A jég beálltával a szél nem érintkezik a vízfelülettel, tehát mind a levegőztetés, mind a felkeveredés elmarad. A jég alatt általában az oxigénellátás korlátozódik, de túltelítettségről is lehet szó. A növényi élethez nélkülözhetetlen fény mennyisége alapvetően megváltozik. Hóval borított jég esetén a vízbe jutó fény elenyésző, vékony, áttetsző jégtakaró esetén is kevesebb fény jut a vízbe és sekélyebb mélységbejut el. Az algatevékenységtől függ, hogy a víz minősége milyen irányba tolódik el. Az üledékben képződő és onnan kiváló gázok a vízbe rekednek, vagy a jég alá emelkednek. Különösen kedvezőtlen helyzet alakulhat ki, ha a jég alatti víztérbe szennyvizeket is vezetnek be. Ezek természetes hígulása és szennyezőanyag-tartalmúk lebomlása merőben más körülmények között megy végbe, mint jég nélküli állapotban. Hazai viszonylatban a jég alatti vízminőség-változást illető tapasztalatok szerények. A Balatonon Balatonszemes előtt végzett kereken 10 napos mintavételezésen túlmenően nem ismeretesek ilyen tárgyú vizsgálatok. A kanadai Halászati és Tengeri Minisztérium Édesvízi Intézetének tárgybeli tapasztalatai valamelyest felhasználhatók a vízminőség jég alatti alakulásról alkotott véleményhez. A Manitoba tartományban vizsgált 10 sekély eutróf préritó (felület 0,023-0,273 km

2, középmélység 1,6-4,2 m) rendkívül szélső esetnek tekinthetők (BaricaMathias 1978). Az oldott oxigén középértékének csökkenésének mértéke 0,22-0,34 gm~

2 d~' volt nem rétegzett és 0,32-0,42 gm~

2 rétegzett tavakra. Az átlagérték 0,29 ±0.06 és ez az érték szoros összefüggést mutatott a tó mélységével (r = 0,912 regressziós tényező). A jégtakaró időtartamának hossza 170-191 d volt, a jégtakaró vastagsága ±0,20 m-rel ingadozott és elérte a 0,35 m vastagságot, amelyet azonban 0,05-1,70 m vastag hótakaró borított. A tavakon az oldott oxigén töménység értéke 60-130 g m3, átlagosan 90 d alatt esett le 1 g m~"

3-re. Az oldott