Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXI. évfolyam 1989. évi 2. füzet KÖNYVISMERTETÉS 1. PETRASOVITS IMRE: AZ AGROHIDROLÓGIA FŐBB KÉRDÉSEI Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1988. 228 oldal, 35 táblázat, 47 ábra. A könyv mindenképpen újdonság: az agrohidrológia eleve új és találó fogalom a magyar nyelvterületen. Eddig inkább fordított szórendben találkoztunk a vízzel tudományos szóösszetételekben, mint hidrogeológia, hidrokémia, hidrobiológia. A mezőgazdaság tudományát szolgáló vízzel kapcsolatos tudományos ismereteket valóban találó agrohidrológia címen tisztelni és ez az új fogalom semmiképpen nem helyettesíti a mezőgazdasági vízgazdálkodás hazánkban már régóta használt műszaki tudományos fogalmat, mivel a hidrológia maga sokkalta inkább természettudomány és leginkább a földtudományok közé sorolható, mint műszaki tudomány, bár hazánkban sokáig felsőfokú oktatását hagyományosan csak a mérnöki tudományok körében művelték. A szerző, akit az új fogalom atyjának is tisztelhetünk, helyesen választotta meg a címhez tartozó témakört, ezzel is bizonyítva, hogy ő mit ért agrohidrológián. A könyvet 6 főfejezetre osztotta. Az elsőben a mezőgazdaság természeti erőforrásait és a vízgazdálkodás rendszerelméleti kapcsolatait foglalja össze. A könyv a súlyt a második, harmadik és negyedik főfejezetre helyezi. A második főfejezetben a víz és a környezet kapcsolatait tárgyalja, különös tekintettel a mezőgazdasági környezetre. Ebben a főfejezetben foglalja össze a víz anyagi tulajdonságait, a szárazulatokat, mint előhelyeket, az energia- és anyagháztartást. Itt jönnek elő az új témák: a nitrátosodás és a savas esők, mint a mezőgazdasági környezet különleges problémái. A harmadik főfejezet a jelenségekről és folyamatokról szól, ezen belül szinte kizárólag a hidrológiai ciklus egyik alapvető jelenségéről, az evapotranszspirációról. A szerző ezen a területen közismerten otthon érzi magát, nem véletlenül választották a Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség illetékes munkabizottságának elnökévé, illetve a Szövetség alelnökévé. Ebben a részben találjuk különösképpen a szerző saját tudományos eredményeit, mint például az evapotranszspiráció összetevőire és formáira, a párolgó felületekre az evapotranszspiráció mérésére és számítására közreadott összefüggéseket és ábrákat. A negyedik főfejezet a mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztését megalapozó kérdéseket veti fel, illetve válaszolja meg. A növényállomány vízigényét, az öntözővíz-igényét, a vízfogyasztást, az agrohidropotenciált, a vízkészlet-gazdálkodást a földhasználatban, az öntözővíznormákat, az öntözővíz minőségét. Ezeket az elvi kérdéseket a gyakorlati mezőgazda számára hasznos adatokkal vegyíti. A főfejezet végén felvázolja a magyar mezőgazdasági vízgazdálkodás vázlatos jövőképét, az öntözési és vízrendezési előrejelzés néhány adatát. Az ötödik főfejezet egy újabban vitatott problémakört mutat be röviden, a nagyvízi