Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
324 Szilágyi József 3. ábra. A mesterségesen előállított budapesti évi csapadékösszegek tapasztalati és simuló eloszlásfüggvénye (n = 55 év) Fig. 3. Empirical and fitted distribution curves of artificial annual precipitation sums at Budapest (n = 55 years) Bild 3. Empirische und schmiegende Verteilungsfunktionen der gelichteten Datenreihe der jährlichen Niederschlagshöhen von Budapest (n — 55 Jahre) eredményeképpen az eredeti 93 éves csapadék-adatsor 55 év hosszúságú lett (3. ábra). E csonkított vízhozam-adatsor hossza kitűzött célunk szempontjából azonban elégséges, mivel Magyarországon az 50 évnél hosszabb adatsorokból kapott tározó-teljesítőképességi görbék gyakorlatilag már nem függenek attól, hogy az eredeti (elvileg végtelen hosszúságú) adatsor melyik részéből származik a felhasznált részadatsor (Gilyénné Hofer-Domokos 1985). A 10%-os csapadékösszeg-csökkenésre adott vízhozam-válasz azért a mesterségesen előállított adatsorokkal kapható meg, mert az évi vízhozamösszegek (Felsőzsolca) és csapadékösszegek (Miskolc) közti korrelációs tényező igen alacsony, mindössze +0,54. Ezért nem tehető meg. hogy egyszerűen a 93 év minden egyes vízhozamadata a regreszsziós együttható arányában lecsökkenjen, és az így csökkentett értékű 93 év vízhozam adatából szerkesszük meg a teljesítőképességi görbét. 3. Mesterséges vízhozam-adatsorok előállítása Mesterséges vízhozam-adatsorok előállítására (4. ábra) azért van szükség, mert a Rippl-féle tömeggörbe-módszerrel előállított teljesítőképességi görbék csak arra az adatsorra adnak pontos eredményt, amelyből előállították őket (Zsuffa 1981). Ugyanez mondható el egyetlen szimulált adatsor felhasználásáról is, mivel annak valószínűsége, hogy a jövőben valóban a szimulált adatsor játszódik le: nulla. Ezért annyi szimulációt kell végezni, és ezekre egyenként alkalmazni a Rippl-féle módszert, amennyi már statisztikailag jól jellemezhető. Vizsgálatunkban 50 db, egyenként 100 év hosszúságú mesterséges vízhozamösszeg-adatsort állítottunk elő. A vízhozamösszeg-szimuláció egyrészt a teljes (93 éves), másrészt a csonkított (55 éves) felsőzsolcai vízhozamösszeg-adatsorból kiindulva, a következő autoregresszív modellel történt ( Schultz 1975). ahol QI - az /-edik év szimulált vízhozamösszege (10 6 • m 2 • a1); Q - a 93 évet észlelt ill. 55 éves csonkított vízhozam-adatsor átlaga; /•, - az egylépéses autokorrelációs együttható; 5-a 93 éves ill 55 éves észlelt adatsor szórása; í f- a sztochasztikus összetevő z'-ik évben felvett értéke. Az /•, autokorrelációs együttható értéke +0,237, ami kívül esik a 0 körüli véletlen szórás tartományán (Dyck-Schramm 1968). Minden magasabb lépésszámú autokorrelációs együttható értéke viszont e tartományon belül esik, tehát figyelmen kívül hagyható. A /j sztochasztikus összetevő előállítása a számítógép véletlenszám-generátora szolgáltatta egyenletes eloszlású számok transzformálásával történt. (Jöhnk 1964). Az 5. ábrán
