Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
2. füzet - Pekár Ferenc-Oláh János-Tóth László: Nitrifikáció halastavakban és természetes vizekben. II. Nitrifikáció a nyílt vízben és az üledékben
300 Pékár F., Oláh J. és Tóth L. sal. Ezt követően augusztusra a klorofill-a töménysége erősen lecsökkent, a nitrifikáció pedig megnövekedett és ekkor érte el az 1981-ben észlelt legnagyobb értékét (1,91 mmol N - m" 3 - h1), (1. ábra). A híg sertéstrágyával kezelt halastóba 1980-ban tízszer annyi trágyát juttattak, mint 1981-ben. Ennek eredményeként az 1980. október 2-án, 6-án és 8-án vett vízmintákban az 1981. évinél lényegesen nagyobb nitrifikáció sebesség értékeket mértünk (4,09, 1,05 és 4,56 mmol N • m" 3 • h" 1). Az 1980. évi 3 mérési eredmény átlaga 1,87, míg az 1981. évié 0,78 mmol N • m" 3 • h1 értékű. Bár kevés adat átlagáról van szó, de tájékozódásnak, illetve becslésre alkalmas. A műtrágyával kezelt halastó vízterében 1981-ben a tenyészidőszak végéig gyakorlatilag nem volt mérhető nagyságú nitrifikáció ( 1. ábra). Az 1981-ben vett hét vízmintából ötben nem volt mérhető nagyságú nitrifikáció. Viszont a tenyészidőszak elején, májusban 0,75 mmol N • m~ 3 • h _ 1 nagyságú nitrifikáció sebességet mértünk - ekkor a víz klorofill-a töménysége az egész időszak alatti legkisebb értéket mutatta ( 1. ábra) - a tenyészidőszak végén, októberben pedig a nitrifikáció sebesség legnagyobb értékét (1,99 mmol N • m" 3 • h1) mértük. A műtrágyával kezelt halastó 1980-ban is ugyanolyan kezelést kapott, mint 1981-ben. Az 1980 októberében mért nitrifikáció értékek (0,68, 1,20 és 0,54 mmol N-m~ 3 -h1) tulajdonképpen az 1981 októberében mért érték közelébe estek. A sertéstrágyával és a műtrágyával kezelt halastavakban is, a Keszthelyi-öbölben tapasztaltakkal megegyezően, a víz klorofill-a töménységének és a nitrifikáció sebességének ellentétes irányú változása figyelhető meg f 1. ábra). Viszont a Holt-Körös víztározó esetében nem találtunk ilyen egyértelmű összefüggést. A négy eltérő típusú víztérben hosszabb időn keresztül mért nitrifikáció eredményeit összehasonlítva megállapítható, hogy a legnagyobb értékeket a sertéstrágyával kezelt halastóban mértük, az 1980-as nagy adagú hígtrágyás kezelés évében. Valamivel kisebb volt a nitrifikáció sebessége a Holt-Körös víztározóban az őszi-téli időszakokban. A Keszthelyi-öbölben és a műtrágyával kezelt halastóban mért legnagyobb értékek egymáshoz hasonlóak voltak, mindkét víztérben a nitrifikáció sebességei kisebbekre adódtak, mint a hígtrágyával kezelt halastóban és a Holt-Körösben. Megállapítható továbbá, hogy 1981-ben a két kísérleti halastó közül a hígtrágyával kezelt tóban az egész év folyamán jelentős nitrifikáció volt, míg a műtrágyával kezelt tóban a legtöbb esetben nem volt mérhető nagyságú nitrifikáció. 2.2. A nitrifikáció napi változása Az 1981. év folyamán, egy-egy alkalommal, mértük a nitrifikáció napi változását a Keszthelyi-öböl, a Holt-Körös víztározó és a sertéstrágyával kezelt halastó vízterének felső 0,5 m-es rétegében (2. ábra). A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy mindhárom víztérben jelentős napi változása volt a nitrifikációnak. A Keszthelyi-öbölben a világos órákban mértük a magasabb értékeket, a sötét órákra kissé csökkent a nitrifikáció sebessége. A hajnali két mintavételt a vihar lehetetlenné tette, így arra az időszakra nincs adatunk. Az viszont megfigyelhető, hogy a vihar után vett mintákban fokozatosan nőtt a nitrifikáció, és 11 órára az előző napi legnagyobb értéknél is nagyobb értéket ért el (2,35 mmol N • m~ 3 • h" 1). A Holt-Körös víztározóban másként alakult a nitrifikáció napi változása. Ebben a
