Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

2. füzet - Varga István: Vízrendezési főművek fejlesztésének gazdasági értékelése

286 Varga István 2.4.3. A gazdaságossági mutató. A beruházás gazdaságossági feltételek alapján (Mishan 1982) a főmüfejlesztés akkor lenne értékelhető (népgazdasági szintű megvalósíthatóság, szükségesség, hatékonyság stb.) ha ismert lenne a főmű vízrendezés eredményeiből való részesedése a, valamint a fajlagos teljes mezőgazdasági kár a

0 értéke. Mivel ezek a döntés időpontjában általában nem ismertek, ezért a gazdaságosság megítélésére azt a döntési év árszintjén értelmezett fajlagos teljes kár értékét javasoljuk - G = ea

0 Ft(ak)1 - amely ahhoz szükséges, hogy az adott főműfejlesztés a teljes elkészülte utáni M-edik évben megtérüljön a népgazdasági szintű normatív hatékonyságok - diszkontráta - figyelembevételével. Ez azt jelenti, hogy az adott főmüfejlesztés N = _/',+ M időhorizontig számított ráfordításainak és várható,eredményeinek jelenértéke egymással azonos értékű. Ebből formálisan: G = [Ft (ak)1]. (16) (JEE)/ea

0 Az M megtérülési idő felvételéhez jó alapul szolgálhat a vízgazdálkodási beruházásoknál korábbi gyakorlatban alkalmazott ő = 3-^7% hatékonyság. Ennek alapján, feltételezve, hogy az évi bevételtöbbletek ugyanilyen hatékonyságú fejlesztéseknél kerülnek felhasználásra, az elvárható megtérülési idő : lg(l + <5) összefüggés alapján adható meg. Az ilyen módon meghatározott G mutató alapján a gazdaságosság szempontjából azon vízrendezési főműfejlesztési lehetőség a legkedvezőbb, amelynél ezen érték kisebb. Vagyis a rangsorolás: G

1<G

2<G

3< ... Ha az időhorizont alatt az átlagos láncindexek alkalmazása elfogadható, akkor a gazdaságosság mutatója a (14) és (15) összefüggések felhasználásával: До Т„-Т

я 1 \-r

B f r

B rfr-'-if

l .. /j'-rf G = £ • a

a = _ H ur

F (17) (AK) At

h r

ErÇ-4\JWo+l 1 -r, 1-r,/ A G mutató értékét a gazdasági környezet sajátosságainak megfelelően is terhelik bizonytalanságok, mivel a termény árszínvonal a beruházás árszínvonal, stb. változása egyértelműen nem jelezhető előre. Lényegesen növelhető a mutató információtartalma, ha az egyes láncindexeket nem egy adott értékkel, hanem egy intervallummal - a kérdéses paraméter legnagyobb és legkisebb értékével is - figyelembe vesszük. Ily módon a következő értékek határozhatók meg Gfnl n~ Vt(

Cmax' mmaxt ^ms nftal n Ptai il ^max — Vïi^mi n mtni n ^max>./max' Ртах) ^várh = ^(^várhi Wvárh> "várll >/várh > Pvárh) A javasolt gazdaságossági mutató bizonytalanságát a következő két értékkel jellemezhetjük :