Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

2. füzet - Petrasovits Imre: A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer hatása az érintett mezőgazdasági területek agroökológiai potenciáljára

Vízügyi Közlemények, LXXI. évfolyam 1989. évi 2. füzet A BŐS-NAGYMAROSI VÍZLÉPCSŐRENDSZER HATÁSA AZ ÉRINTETT MEZŐGAZDASÁGI TERÜLETEK AGROÖKOLÓGIAI POTENCIÁLJÁRA DR. PETRASOVITS IMRE Sokrétű vita között folyik a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer (BNV) építése. A csehszlovák-magyar közös egyezményes terv alapján megvalósuló létesítmény - a mi viszonyaink között - nagyméretű. Várható természeti-társadalmi hatása és jelentősége a múlt században megkezdett és jórészt be is fejeződött ármentesítési, árvízvédelmi, vízrendezési munkálatokra emlékeztető. A Nagy-Alföld lecsapolási, árvízmentesítésivédelmi, belvízrendezési munkálatai a magyar mezőgazdaság mai eredményeiben is jelen vannak. A mezőgazdasági termelés számára olyan meliorációs beavatkozások voltak ezek, amelyek tartósan és nagymértékben javították elsősorban a Tisza-völgyi területek termelési feltételeit, mezőgazdasági teljesítőképességét, növelték agroökológiai potenciálját (Petrasovits 1988). Ugyanakkor helyenként nemkívánatos következményekkel is jártak. Egyes helyeken és időnként megnövekedett az aszály valószínűsége és kedvezőtlen talajfejlődési folyamatok is beindultak vagy felgyorsultak. A több mint 20 000 km

2 területen azonban nem az utóbbiak voltak a jellemzők. A Tisza völgyének ármentesítése egymagában nem volt elegendő. Az 1860-as éves első felében, a példátlan szárazság következtében elmaradtak a vízkárok. Az évtized vége felé viszont a másik véglet jelentkezett és a tavaszi vizek gátszakadás nélkül is hatalmas területeket öntöttek el. Világos lett, hogy gondoskodni kell a lefolyásban akadályozott vizek (a belvizek) mesterséges levezetéséről. A nagyszabású ármentesítési munkáknak tehát tulajdonképpen részbeni következménye lett a belvizes területek, ill. belvízkárok megjelenése. Az átfogó területi ármentesítéseket, folyószabályozásokat és vízrendezéseket a XX. század közepétől a folyami vízlépcsők létesítése követte hazánkban, elsősorban a Tiszán. Ennek célja az ipari, a kommunális, a hajózási, az energiatermelési, a mezőgazdasági és a rekreációs vízszükségletek folyamatos és biztonságos kielégítése volt. A megépült tiszalöki és kiskörei vízlépcsők alapvető feladataikat jó! teljesítik, számos negatív környezeti hatásokkal kapcsolatban ugyanakkor vita folyik. A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer mezőgazdasági környezeti hatásvizsgálatának a mezőgazdasági környezeti szemléletű feltáró munkájának sommás eredményét a Magyar Tudományos Akadémia elnöke által e célból létesített ad hoc bizosság 1982-ben fogalmazta meg. A bizottság jelentése szerint a BNV létrehozását kizáró mezőgazdaságiA kézirat érkezett: 1989. II. 15. Dr. Petrasovits Imre oki. mg. mérnök, a mezőgazdasági tudomány doktora, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem (GATE) rektora, a GATE Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszékének egyetemi tanára. A tanulmány a Vásárhelyi Pál Társaság 1988. VIII. 30-i nyílt vitaülésen elhangzott előadás nyomán készült.