Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
Szolnok szennyvizeinek hatása a Tisza vízminőségére 157 felett mért (C T), továbbá a Szolnoknál bevezetett szennyvizek hatásaként létrejövő, (1) összefüggéssel számított (CJ-) átlagtöménységet, és a Tiszaugnál (C TU G) mért, továbbá a Tiszaugra számított átlagtöménység értékeket ( III. táblázat), kizárólag a kritikus 9-12. hónapokra. III. táblázat A legkedvezőtlenebb szennyezőanyag terhelési arány esetében kapott számított és mért átlagtöménységek Vízminőségi összetevők töménysége Hely erKOI k BOI 5 só ANA NH; SZOE PO 3~ g/m 3 Szolnok felett 17,9 4,11 354 0,079 0,98 1,25 0,23 (C T) Szolnok 21,1 4,83 357 0,086 1,07 1,39 0,35 (C') Tiszaug 18,6 4,47 359 0,076 1,03 2,51 0,30 I. vízminőségi 25 5,0 500 0,20 1,0 0,30 osztály határértéke OsztályI. 1. I. I. II. I. mtnoseg Tiszaugnál Az öntisztulás eredményeként a vízminőségi összetevők legtöbbje (er KOI k, B01 5, mosószerek, ammónium-ion) Tiszaugnál kisebb, mint a Szolnoknál számított érték. A teljességhez hozzátartozik, hogy a Zagyva-torkolat feletti és a tiszaugi szelvény között Martfűnél is éri szennyezőanyag-terhelés a Tiszát, de ennek mértéke gyakorlatilag elhanyagolható (Wajandt 1987a, 1988). E két szelvény között a Tiszába ömlő viszonylag szennyezett vízfolyások (Zagyva, Gerje-Perje, Körös-ér és Peitsik-ér) jelentős mértékben tovább növelik a Tisza terhelését. E négy vízfolyás együtt a KOI k tekintetében a szolnoki szennyezőanyagterhelés 0,58-szeresét, BOI 5 esetében 0,39-szeresét, oldott ásványi anyag esetében 7,4-szeresét, a mosószerek tekintetében az 1,05-szeresét, a foszfát esetében az 1,1-szeresét juttatja a Tiszába (Wajandt-Zsuga 1980). A cukorgyári kampány időszakában legtöbb vízminőségi összetevő esetében tehát ezen terhelés mértéke nem elhanyagolható a szolnoki szennyezőanyag-terhelés mértékéhez képest, sőt három vízminőségi összetevő esetében közel azonos, illetve nagyobb is annál. A Szolnok feletti és tiszaugi szelvényekben mért vízminőségi összetevők átlagértékei normális eloszlást mutattak és ezért az ún. kétmintás t-próba (Vincze 1975) segítségével összehasonlíthatók. A két szelvényben tapasztalt vizminőségeltérés legrészletesebben az empirikus eloszlásgörbék segítségével szemléltethetők (Wajandt 1987a. 1988).
